ismertető

A református templom Biharvajdán valószínűleg a tatárjárás előtt épült, építésével kapcsolatban pontos adatok nem állnak rendelkezésre. Első írásos említése az 1285. évre tehető, mikor Illés nevű plébánosa a váradi káptalan kiküldöttjeként járt el egy birtokügyben. A következő említése az 1291-1294-es tizedjegyzék, majd 1300-ban újabb káptalani kiküldetés Fülöp nevű papjával kapcsolatban, ezt követően egy újabb tizedjegyzék 1333-1335-ből.

Az eredeti plébániatemplom egy kisméretű, trapéz alaprajzú hajóból, félköríves apszisból álló épület volt. Bővítését feltehetően a 13. században hajtották végre, mely egészen meglepő eljárással készült. A nyugati falát lebontották, és ehhez építették hozzá a kívül 11, 2 méterszer 11 méteres oldalhosszúságú rotondát, mely belül ellipszis alaprajzú. A rotonda diadalívpillérekkel illeszkedik a templom hajójához. Az épület sarkainál, zárt, belülről megközelíthető tereket alakítottak ki. A két nyugati sarokban csigalépcsők helyezkednek el, melyek a boltozat fölötti padlástérre vezetnek, a két keletiben tárolókamrák működtek. A belső rész átmérője 9, 2 méter, melyet hat falpillér tagol megközelítőleg egyforma falközökre. Innen indulnak ki a boltozatot erősítő hevederbordák. A rotonda bejárata a déli falból, félköríves záródású, többrétegű kapuval nyílik. A biharvajdai templom rotondája két okból is különlegesnek számít. Az egyik, hogy az építéstörténet nem ismer még egy olyan esetet, mikor egy meglévő templomot rotondával bővítettek. A másik érdekesség, hogy két kivételtől eltekintve nincs még olyan templom a biharvajdain kívül, ahol kívülről négyzetes alaprajzú, ám belül kerek rotonda lenne.

A rotonda építéséről sincsenek pontos adatok, így csupán stilisztikai megfigyelésekre lehet hagyatkozni e témában. A két másik, hasonló alaprajzú rotonda keletkezési ideje a 12. század második fele, ezért valószínűsíthető, hogy a biharvajdai később készült. Másik ok, amiért a 13. századra teszik inkább keletkezésének idejét az, hogy a boltozási megoldása a rotondák a tatárjárás utáni keletkezést sem zárja ki. Az említett boltozat egészen pontosan a fapilléres keresztboltozat. Ráadásul méretei felülmúlják a többi fennmaradt emléket, amiatt is fér el a belső részben kialakított négy kisebb kamra.

A rotondával kiegészült épület a 19. századig nem sokat változott. Az 1800-as évek elejéig csak a templom belső részét alakították át. A rotonda nyugati végébe pilléreken álló karzatot építettek, később ezt kibővítették. A karzat miatt a belső tér átalakult, a falat tagoló pillérek karzatot tartó pillérekké avanzsáltak. Ekkoriban szélesítették ki az ablakokat is. A 19. század közepén a Dobozy család számára kriptát alakítottak ki a templom közepén, melyet dongaboltozattal láttak el. Az átépített templom megfelel a református építkezés követelményeinek, egyetlen belső térrel rendelkezik, hozzá a nyugati részen egy hagymasisakos torony csatlakozik. A középkori részeket nagyrészt lebontották az átépítések során, csupán a rotonda külső falsávját építették bele az új hajóba. A rotonda íves falszakaszait és a sarokfülkék maradványait köpenyezték, ezáltal a nyomaik eltűntek. Az új torony a nyugati homlokzaton épült fel, a falat részlegesen lebontották, a bontáshelyére ékelték be a tornyot. Homlokzata visszafogott, falmezőit kettős lizénák osztják fel, ezekben félköríves záródású, díszkeret nélküli ablakok találhatók. A torony alsó szintje hasonlóan fest, míg a legfelső emelet homlokzata historizálónak mondható. A jellemzően egyszerű belső kiképzés alól csak az árkádokon pihenő cseh süvegboltozattal ellátott karzat a kivétel, mely a többi részhez képest díszesnek mondható.

A templom 1999 karácsonyán tűzvész áldozata lett, de az újjáépítés viszonylag gyorsan, 2001-re megvalósult. A 2000 és 2001 között végzett munkálatok során előkerült falmaradványokat részlegesen rekonstruálták, így az eredeti rotonda belső tere némileg bemutatható, immár látható bizonyítékokkal alátámasztható a régi elrendezése.