ismertető

A Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt Római katolikus vártemplom Csikkarcfalva és Csíkjenőfalva közös temploma. Egy 735 méter magasságú szikladombra épült valamikor a tatárjárás idején, mikor a helyi lakosok ráébredtek, hogy fából készült épületeik védelmi szempontból szinte semmit sem érnek. Emeltek hát egy kővárat és kőtemplomot, mely hatékonyabb védelmül szolgál a támadó tatárokkal szemben. A templomot erős, nyolc méter magas várfal övezi, melynek belső oldalán húzódik az egyedülálló kialakítással bíró, faanyagból készült vívófolyosó vagy más néven gyilokjáró.

            A templomot az évszázadok során többször átépítették, ezért eredeti megjelenéséről kevés árulkodó részlet mesél. Az első ismert épület nyugati bejáratú és nyugati tornyú templom lehetett, szentélyéről nem maradt fenn emlék. Valószínűleg ezt az épületet bővítették a 15. században gótikus stílusú szentéllyel az északi részen és feltehetően ekkor erősítették meg a templom hajóját támpillérekkel. A boltozat kialakításával kapcsolatban is csak feltételezhető, hogy ebben az időben készült. Az 1600-as években szintén bővítették a templomot. Tornya helyére egy nagyobb alapterületű torony épült, a déli oldalhoz kápolnát emeltek. Újabb jelentős átalakítás következett 1796-ban. Ekkor lebontották a nyugati falat, az ott található tornyot és a szentély első boltszakaszát, majd meghosszabbították a templomhajót nyugati és keleti irányban is. A déli és északi részen szintén bontási munkálatokat végeztek. Eltávolították az oldalkápolnát és sekrestyét, majd mindkét oldalra oldalkápolnát építettek és az északin egy új sekrestyét alakítottak ki. A templom hajójának mennyezetét síkmennyezetre cserélték, a támpilléreket eltávolították. A 19. században ismét jelentős építkezéseket végeztek. A déli oldalon külső lépcsőt alakítottak ki, mely az orgonakarzathoz vezetetett, ezt 1894-ben a karzattal együtt átépítették. A sekrestyét részben elbontották és felújították 1910-ben, majd az utolsó munkálatok 1957-ben következtek be.

            A ma is látható templom alapjainak keletkezését a 15. századra teszik. Ekkor épülhetett köré a nyolc méter magas, terméskőből emelt várfal, mely két méter vastagágú és apró lőrések nyílnak a falban kialakított védőfolyosóra. Nyilván ekkor, a 16. és 16. században épült a védőfalhoz a délkeleti kaputorony alsó három szintje is. A védőfalat és kaputornyot 1720-ban támpillérekkel erősítették meg és a kaputorony elé ekkor épült a pajzsfal. A torony negyedik és ötödik szintje a 18. században kerülhetett fel, ezzel egyidőben nyitottak a nyugati oldalon is egy kaput. 1847-ben épült fel a hatodik toronyszint. A torony addigi, nagy méretű, csúcsívben végződő harangablakait befalazták, és a legfelső szinten újra kialakították. A toronysisak mai megjelenését 1922-ben nyerte el. Jelenleg felújítás alatt áll az épületegyüttes, de lassan néhány része újra látogatható.

            A vártemplom épületegyüttes templomának mai formája egy keleti tájolású hajóból, északon szentélyből, oldalkápolnából, két részből álló sekrestyéből, délen portikuszból, délnyugaton karzatlépcsőből áll. A hajó és a portikusz megőrizte 18. századi elemeit, a nyugati és a déli homlokzat visszafogott díszítésű, ablakai félköríves záródású, szegmensíves ablakok. A sekrestye a templomhajóval majdnem azonos magasságú, boltíves, támpilléres rész, melynek ablakai még sejtetik a régi, csúcsíves formájukat. A szentély a hatszög három oldalával záródik, a keresztboltozat pilléreinek északkeleti gyámkövén egy érdekes, ismeretlen szakással emberfej faragás látható. A hajó mennyezete síkmennyezet, egyszerű, geometrikus díszítéssel ellátva, az északi falon a 18. századi munkálatok emlékfeliratai láthatók. A templom orgonája Angszter József keze munkáját dicséri.

            A templom körül végigfutó erős várfalban kialakított védőfolyosóból faajtós fülkék nyílnak, melyekben 1781-ből származó stációs olajképek találhatók.

            Csikkarcfalva Római katolikus temploma több szempontból is jelentős műemlék. Építése igen régre vezethető vissza, jó kutatási téma a még feltárásra váró emlékek miatt és az egyik legjobban karbantartott műemléképület a vidéken.