ismertető

A székelyek a magyarokkal egyidőben vették fel a kereszténységet és már a 11. században létrehozták az első egyházi szervezetüket. A csíkszentkirályi templom keletkezése erre az időre vezethető vissza, mikoris Szent István rendelete alapján minden tíz falu köteles volt templomot építeni, mely a tíz falu közösségének nem volt egy napi járóföldnél nagyobb távolságra. Az írásos források egy 13. századi román stílusú kőtemplomról tesznek említést, de az 1800-as években még élő idős lakosság történeteiből kiderül, hogy korábban volt a településnek egy fatemploma. A 13. századi templom sem maradt fenn teljes mivoltában, csupán a ma álló templom őrzi az elődje maradványait, a nyugati bejáratát keretező kő ajtókeretet és a két keresztelőkutat, melyek a kápolnában találhatók.

            Csíkszentkirály első említése az 1316-os adóösszeírásban található, még Sancti Rege latin néven. A következő említés 1333-ból származik, melyben a falu papjának tizedét említik. A templom első anyakönyve 1696-ból származik, ez bizonyíték arra, hogy Alcsík egyik legrégebbi templomáról van szó.

            A ma is látható templom előtt két templom állhatott a településen. Az egyik, melynek maradványait beépítették a mostani épületbe, a 13. században épülhetett és ezt megelőzően állt valahol egy fatemplom. Kútfők szolgálnak bizonyítékul ezek létezésére a szóbeszéd és falmaradványok mellett. A jelenlegi, gótikus stílusú templom első átépítését 1759 és 1773 közé tehetjük, ekkor épült a templom kőkórusa és ekkor magasították meg és cserepezték be a tornyot. Az 1759-es javítási szerződésben az áll, hogy a templom négyzet alaprajzú, íves fedelű és cserép nélküli. 1790-ben a templom déli részéhez barokk stílusban előcsarnokot emeltek. A templom régi harangja a 16. századból való, feliratából csak az évszám, 1562 maradt kiolvasható. 1829-ben a helyi plébános, Kovács Ignác nagyharangot öntetett, melyet Szent István tiszteletére avattak fel. A kisebb harang Szent Miklós nevét kapta. Az első világháború idején a harangokat elvitték, csak legrégebbi, legkisebb maradt a toronyban. Az elvitt harangokat csak később 1923-ban pótolták. A szószék 1855-ben épült, a településről származó Bors Juliánna, azaz Bálint Kapitánné adományából. A templom padlója 1870-ben készült. 1901-ben épült a kápolna, melyet Jézus Szent Szíve tiszteletére avattak fel.

Egy gótikus Mária-szobor került elő 1930-ban, mely addig a templom padlásterén porosodott, most pedig a csikszeredán lévő Csíki Székely Múzeum őrzi. A szobrot valószínűleg az 1759-es átépítés idején vitték fel a padlástérbe, az idők során arca jelentősen megsérült.

A mai főoltáron Nagyboldogasszony található, az oltár jobb oldalán Szent István király és Szent Péter apostol, a bal oldalon Szent Imre herceg és Szent Pál apostol szobrai állnak.

A templomot 2002-ben felújítási munkálatoknak vetették alá, ekkor a déli oldalon, a vakolat eltávolítása után gótikus ablakkeretek kerültek elő és egy kis méretű, falba épített gótikus szobrot találtak, melynek felső része a nem eléggé óvatos munkálatok során összetört. 2007-ben a templombelsőben végeztek régészeti munkákat, melynek során három mélységi szintben családi kriptákra bukkantak. Az alsó kriptában, jó állapotban megmaradt a halott ruházata, melyből megállapítható, hogy a 17. század legelejéről származó nemesi ember maradványai lehetnek. A leletek jelentősége nagy, az első ilyen jellegű emlékek Csíkban. Ráadásul a koporsó alatti cserépedényben talált ételmaradékok pogány szokások tartására utalnak, így vallástörténeti szempontból is jelentős leletről van szó. A román kori templom alapjai alatt újabb síremlékekre bukkantak, melyek a 11-12. századból valók, ám ezek feltárása még nem kezdődött meg. A templombelső északi falán a vakolat alatt 1615. december. 6-os dátummal ellátott freskót találtak, melyet valószínűleg az 1970-es években meszeltek le.

Csíkszentkirály és templomának története még számos kérdést tartogat, melyekre a válasz a jövőbeni feltárások függvénye.