ismertető

I. Apafi Mihály fejedelem 1670-ben az Erdélybe érkező örmények egy részét Ebesfalván, saját birtokán telepítette le. A település gyors fejlődésnek indult az új lakosoknak köszönhetően, ezért 1733-ban III. Károly az Erzsébetváros nevet adta neki.

            Az első örmény templom 1723 és 1725 között épült az egykori Zárda téren, mely a Nagyküküllő áradásaikor víz alá került. Ez a víz többször rongálta a külső részeket és az 1763-as áradáskor a víz betört a templom belsejébe is. A helyi örmény közösségnek amúgy is kicsi volt a templom, de az áradás meggyorsította az új templom építésének elhatározását. Víztől védett területen egy nagyobb templom építését tervezték el. A választás a Piactérre esett, az Apafi-kastély szomszédságába. Az építési munkálatokat 1766-ban kezdték el, miután megvásárolták Issenkutz Vártán és Issenkutz Manó testvérpár telkét.

            Az eredeti tervek szerint a templom a mainál is monumentálisabb lett volna, ám ez nem valósult meg. A szentély alapozása 1767-ben elkészült, de a munkálatokat nem tudták folytatni. Miután 1777-ben a városi tanács elrendelte a méretcsökkentést, újra nekiláttak a templom építésének. Mária Terézia császárnő nagyobb összeget, 6000 forintot adományozott a templomépítésre, ez nagyban meggyorsította a folyamatokat. A szerkezeti váz minden bizonnyal elkészült hat év alatt, mivel a következő évszámos feljegyzés 1783. július 19-ét jelöli meg, mikor a templomtornyok csúcsára felhelyezték az aranyozott kereszteket. A toronygombba elrejtett irat az építkezésen dolgozó mesterek neveit tartalmazza. A munka irányítója Gindter Ferenc prágai származású, kolozsvári építőmester volt. A templomon dolgozott még kőművespallérként Marini Jakab, ácspallérként Überlacher Antal valamint Steller János toronyfedő rézműves és Csávási Albert festő.

            A berendezés nagy részét Hoffmayer Simon és műhelye készítette, aki a 18. század erdélyi szobrászatának legkiemelkedőbb mestere. Minden bizonnyal az ő munkájuk a főoltár, ami 1787 körül készült el és a többi oltár is valószínűleg, bár ezeken mások is dolgozhattak. A főoltár olajképét, mely Szent Erzsébetet ábrázolja 1787-ben, Veress Mátyás kolozsvári festő festette.

            Az épületet 1791-ben fejezték be, felszentelése 1791. június 28-án történt, Batthyányi Ignác püspök szentelte fel ünnepélyes keretek között Árpádházi Szent Erzsébet tiszteletére.

            1927-ben hatalmas vihar tombolt a vidéken, a mai asszimetria ennek köszönhető, ugyanis a szél lesodorta az északnyugati torony sisakját, melyet nem állítottak helyre.

            A Szent Erzsébet örmény református templom egy hajóból, szentélyből és két oldalán lévő háromszintes mellékteremből álló teremtemplom. A szentély egyenes záródású, félköríves apszissal ellátott rész. A főhomlokzat látványát a két torony uralja, melyek közül a jobb oldalit díszes barokk sisak fedi, a bal oldalit az említett vihar óta csak egy sátortető. A homlokzat vízszintesen és függőlegesen is három tengelyre osztható. Az alsó szintet toszkán pilaszterek tagolják, a középsőt ion fejezetűek, a legfelsőt pedig korinthosziak. A hajó falának vízszintes tagolását erőteljes megjelenésű párkány adja, mely a második szint lezárásaként megismétlődik. A torony ablakai alatt szalagfonatok ismétlődnek.

            A templom bejáratát kompozit fejezetes, virágfüzéres faragású pilaszterek fogják közre, melyekhez szabadon álló, szintén kompozit fejezetű oszlopok csatlakoznak. A templomnak két, íves, barokkos oldalbejárata van.

            A templom belső tere későbarokk stílusú, három boltszakaszból áll. A hajó csehsüveg boltozatos, a belső teret hangsúlyos pillérek tagolják. A szentélyt diadalív választja el a hajótól, mennyezete függőkupola. A karzat nem illik bele teljesen a belső képbe, minden bizonnyal későbbi átalakítás során építették meg. A főoltár mellett hat mellékoltárral rendelkezik a templom, melyek nem teljesen későbarokk stílusúak. A szószék szintén stílusátmenetet képvisel.