ismertető

A gyalakutai református templom korai történetéről alig maradt fenn írásos információ, ezért számos területen csak homályos találgatásokra lehet hagyatkozni. Az utóbbi évtizedekben előkerült falfestmények is további kutatásokat igényelnek, információt nem szolgáltatnak az építésről.

            Gyalakuta első említése Kulakuta néven az 1332-es pápai tizedjegyzékben jelenik meg, majd 1334-ben Gulacuka néven. A környékbéli települések nem szerepelnek a tizedjegyzékben, ezért valószínűsíthető, hogy Gyalakuta temploma a környező falvak temploma is volt egyben.

            A templom a település közepén, a főút mellett áll. A templomkert kapuja falazott lábak által tartott kovácsoltvas kapu, mely a 19. század elején készült. Adományozója, gróf Lázár József monogramja (GLJ) olvasható az egyik szárnyon. Az épület elrendezése a hagyományos formát követi, hajójának nyugati oldalához csatlakozik a torony, a szentély a nyolcszög három oldalával csatlakozik a főhajóhoz, melyhez déli oldalról, valószínűsíthetően szintén a 19. század első felében épült portikusz kapcsolódik. A szentély a hajónál hosszabb és majdnem vele megegyező szélességű. Ez a tény arra enged következtetni, hogy a szentély a középkor kései éveiben átépítésen ment keresztül.

            A hajót, tornyot és szentélyt is támpillérek erősítik, melyekből a hajó déli oldalán eggyel több található, mint az északin. Ezek a támpillérek valószínűleg utólagosan kerültek felépítésre, de ennek bizonyítása a vastag vakolat megbontásával lenne lehetséges. A szentély északi falán észrevehető támpillérhiány elbontott sekrestye helyét feltételezi, mely feltételezés a templom belső részét megvizsgálva bizonyossággá alakul, ugyanis egyértelműen középkori szentélyboltozatra utalnak a fallenyomatok.

            A vaskos torony jól megőrizte középkori formáját. Négy sisakos fiatornya van, oldalai lőrés ablakokkal áttört falak. A lőréseket az északi fal felső részén az óralap felfestése miatt befalazták. A torony nyugati bejárata és a hajóba vezető ajtónyílás is csúcsíves, ám kőkeret nem látható. Valószínűleg falkutatással kimutatható lenne. A templomhajó két nagyméretű, félköríves ablakkal rendelkezik, a szentélyrész déli oldalán három nagyobb, szintén félköríves záródású ablak nyílik. A templomhajónak két bejárata van, egyik a toronyaljból nyílik, a másik a déli portikuszban.

            A templom belseje meglepő látvány, a világoskék szín szinte minden részén megtalálható. A templombelsőkre egyáltalán nem jellemző színezés egészen egyedi hangulatot ad az épületbelsőnek. A kék szín nem csak a falakon látható, de szinte minden fából készült elemet kékre festettek. A hajó nyugati végén álló egyszerű fakarzatról lehet feljutni a torony emeleteire. A mennyezet nyolcszor tizenkettes osztású, a négyzet alakú kazettákat központi csillag díszíti. A mennyezet Kovásznai Sándor adományából készült 1782-ben, ezt a középső négy kazettából kiemelkedő ládakazettán lehet olvasni.

            Kovásznai Sándor a 18. század végén Erdély művelődésének egyik meghatározó személyisége volt. A mennyezet az ő személyével való kapcsolat miatt kiemelkedően fontos, emellett az sem elhanyagolható tény, hogy az egyetlen ilyen emlék Erdélyben.

            A hajó középkori elemi szintén kiemelten érdekesek. A falképekről már említést tesz az 1894-es Névkönyv és Gerecze Péter 1906-os műemlékjegyzéke is, ám az első képeket 1982-ben tárta fel Dávid László a templom felújítása során, majd 2002-ben ismertette ezeket. A legjelentősebb falkép a hajó déli falszakaszán került elő, amit Dávid László Imago Pietatis-nak, a Vir Dolorum téma egyik sajátos típusának jelöl meg.

            A szentély kazettás mennyezete valószínűleg 1625-ben készült, a középső kazettán olvasható dátum alapján, ahol Gáspár János unikornisos címere is látható. A mennyezet valószínűleg gyorsan romlik, ugyanis Kelemen Lajos 1940-es leírásában olyan részletekről számol be, melyek mára már nem láthatók.