ismertető

Kolozsvár Gyógyszertártörténeti Múzeuma, melyet Mauksch-Hintz-ház néven is ismernek a Fő tér és a Híd vagy Ferdinánd király utca kereszteződésénél található. A tér északi során álló házak felépülése a város második erődítésének befejezése utánra tehető, tehát a 16 század végére és a 16. század elejére. A Mauksch-Hintz-ház első helyiségei és a pince már a 16. század elején állhatott, de sajnos nincsenek olyan írásos emlékek és beazonosítható faragások, részek, melyek egyértelműen árulkodnának a ház keletkezéséről. Azt is csak valószínűsíteni lehet, hogy az épület második szintje a 16. század második felében épült, ahogy a többi, északi soron álló ház esetében történt. Minden bizonnyal a falak még őrzik a középkori részeket, pincéjének dongaboltozata például egyértelműen az építés korai fázisából való.

A 18. században került a Szepességből származó Mauksch család tulajdonába, akik gyógyszerészettel foglalkoztak. Számos átalakítást hajtottak végre az épületen. 1766-ban Mauksch Tóbiás, az evangélikus egyház gondnoka kijavíttatta az épület hibáit és létrehozta benne gyógyszertárát. Ekkor készült a gyógyszertári rész falainak és boltozatának díszítőfestése, az északi szárny földszinti helyiségeinek kagylóstukkói és valószínűleg az a homlokzatkialakítás, melyet Veress Ferenc, Kolozsvár neves fotósának 1868-as felvételén látni lehet. A felvételen jól látszik a főhomlokzat földszinti részének teljes szélességében nyúló gyógyszertári kirakat és az emelet egyenes záródású ablakai, melyek lizénák között nyílnak, alattuk ablakkötényekkel, fölöttük félköríves és téglalap alakú mezők váltakozásával.

A gyógyszerészcsalád házát a 19. század elején a Szláby család birtokolta, majd 1851-től örökösödés útján a Hintz család kezébe került, egészen az államosításig maradt birtokukban. A Hinzt család is gyógyszertárként működtette és számos átalakítást végzett rajta. A belső rész átalakításairól nincs adat, de az bizonyos, hogy a 19. század második felében a homlokzat már máshogy nézett ki. Erről egy ismeretlen eredetű, 1904-es fotó tanúskodik. Ekkorra a barokk tagolóelemek és az ablakok fölötti domborművek eltűntek, az ablakokat szegmensívesen záródó nyílászárókra cserélték, középtengelyüket egy-egy voluta alakú zárókő zárta.

Az épületet 1949-ben államosították, 1954-ben Valeriu Bologa orvosprofesszor nyitotta meg benne a gyógyszerészeti múzeumot, melynek anyaga Orient Gyula gyűjteményéből származik. Orient Gyula a gyűjteményt az Erdélyi Múzeum-egyletnek adományozta, melynek feloszlása után a Történeti Múzeumba került. Szintén az 1954-es évhez köthető néhány nagyobb átalakítás. A délkeleti földszinti helyiségekben gyalogos átjárót alakítottak ki és a jelenlegi, egyszerű homlokzatkialakítás is ekkor készülhetett el.

            Az épület „L” alaprajzon áll, kétszintes. Lábazatának burkolata mészkőlapokból áll, a lábazat, övpárkány és koronázópárkány tagolja a homlokzatokat vízszintes irányban. A Fő tér felé néző homlokzata keskenyebb, az emeleten négytengelyes, földszintjén nyílik a bejárat, a Híd utcai homlokzat szélesebb, hat tengelyre oszlik. A délkeleti oldalán nyílik a 20. század közepén kialakított gyalogos átjáró, mely szegmensíves záródású. A főhomlokzat kimondottan egyszerű. A földszinten egy szegmensívesen záródó ajtó és ugyanígy záródó ablak töri át, az emeleti szinten négy, keretelés nélküli ablak nyílik, melyek csupán profilált könyöklőpárkánnyal vannak ellátva. A Híd utca felé néző homlokzat alsó szintjén félkörívesen záródó kirakatok láthatók, északi tengelyében gyalogkapu nyílik. Az északi homlokzat emeleti felületét a Fő téri főhomlokzat emeleti ablakaihoz hasonló, keretelés nélküli, könyöklőpárkányos ablakok törik át. Az udvari homlokzat kicsivel díszesebb, földszintjén barokk jellegű, füles keretelésű ablakok állnak, az emeleten a külső homlokzatok ablakkialakításai köszönnek vissza.

            Az épület földszintjén működik a Gyógyszertártörténeti Múzeum, emeletén magánlakások találhatók, melyek a Híd utcai bejáraton keresztül közelíthetők meg.