ismertető

Az Óvár Kolozsvár első erődítménye, melynek mára mindössze néhány falszakasza és délkeleti saroktornya áll, melyet a Torony néven emlegetnek. Az épen álló falmaradványok a George Baritiu Líceum udvarán és a Híd (Ferdinánd király) utca nyugati házsorának telkei végében láthatók. A Torony a Fő tér 25. szám alatti keskeny udvaron keresztül és a Torony (Toplica) utca felől közelíthető meg. A toronyépület ma látható nyugati homlokzata jelentős átalakítás eredménye, ablakai félkörívesen záródnak. Többi homlokzatához későbbi keletkezésű épületek csatlakoznak. A bejáratánál kőtábla utal egykori funkciójára, melynek kialakítása egyszerű, kezdetleges, semmi díszítéssel. A táblát 1821-ben készítette Kassai Mihály, egykori Tömlöctartó, mikor a börtönt és a kőfalakat felújították. 2003-tól Barlangászati Múzeumként működik.

            Az téglalap alaprajzú, 13. században épült Óvár története a 11.- 12. században kezdődik, mikor a kolozsmonostori ispáni központ és a bencés apátság szétvált. A várispánság ekkor az ókori, falakkal körbevett, akkori Napoca északnyugati sarkába helyezte át központját, mely a mai Óvárnak nevezett részen volt. Korabeli feljegyzések arról tanúskodnak, hogy az új ispáni várat hamar elfoglalták a tatárok, és nagy mészárlást csaptak. A vár és falusi jellegű településének 13. század közepén történő újraalapítása és épületeinek újjáépítése V. István király és erdélyi herceg nevéhez fűződik. V. István szabad hospes-falut telepített ott, ahol ma Kolozsvár Szent Mihály-plébániatemploma áll, azaz a mai Fő tér területén. Az újjáépített erődítmények már nem volt katonai szerepe, de a gazdasági fejlődés megindult, a falu gyorsan a környék kézműves és kereskedelmi központjává alakult.

            Az Óvár kőfalai a Malomárok vonalában, a Híd utca (Ferdinánd király utca), a Fő tér, a Belmonostor utca északi telekvégeiben, és a Bástya utca határán húzódtak. A falak nagyméretű mészkőtömbökből épültek, sarkain négyzetes alaprajzú, emeletes tornyokkal. A tornyok gondozásáról, puskaporral és lőszerrel való ellátásáról a város céhei gondoskodtak, így alakult ki a különböző tornyok, különböző céhekről való elnevezése.

Az amúgy sem kiemelten jelentős védelmi rendszer, az Újvár kiépítését követően, tehát a város második erődítése után, teljesen elveszette stratégiai jelentőségét. Kivételt képez északi és nyugati tornya, melyek beépültek az új védelmi rendszerbe. Az Óvár vizesárkait fokozatosan felszámolták, feltöltötték, a területet felparcellázták új épületek számára, elkezdett kialakulni a Fő tér és a Híd utca mai látképe. A falakat és tornyokat 1700 és 1715 között elkezdték lebontani. Elsőnek a Víz utca kaputornyát bontották el, majd az 1761-re nagyon rossz állapotba kerülő, Kandia utcában omladozó torony is lebontásra került. A lebontásból származó köveket a Monostor utca kőhídjának javítása során felhasználták. Legkésőbb az ötvösök tornyát bontották le, melyre 1859-ben került sor.

Az egyetlen megmaradt toronyban már a 15. században is várbörtön működött. A 16. századtól nagy számban tartottak itt rabokat, akiket boszorkányság, feslettség, gyerekgyilkosság miatt ítéltek el. A torony sokáig töltötte be várbörtöni később csak börtöni funkcióját, a 16. századtól leginkább női rabokat tartottak itt fogva.