ismertető

A kolozsvári egyik fontos műemléképülete, a Rhédey-palota a belvárosban az egykori Jókai, ma Napoca utca és a Fő tér sarkán található. A háromszintes épület Fő térre néző homlokzata hattengelyes, a Jókai utcára néző tizenkét tengely hosszúságú. A palotához nyugati oldalról, a hátsó utca vonalában, „U” alaprajzú szárnyak csatlakoznak. Homlokzatait alacsony lábazat, övpárkányok és koronázópárkány tagolja vízszintesen, a főhomlokzat két középső tengelyének emeletén öntöttvas mellvéddel ellátott erkély nyúlik előre. Sarkain lizénák állnak, melyek közül az északin egy címerpajzs látható, melyben Rhédey János monogramja olvasható, a déli lizénák a család címere található. A Jókai utcai oldalon nyílik a kocsibehajtó, ahonnan az emeleti részekbe díszlépcsőn lehet feljutni.

            A ma is látható Rhédey-palota több egykori ház helyén épült fel. A ház házasság révén került a Rhédey család birtokába, mikor Székely László és Preda Bulcescu fia, Székely Ádám feleségül vette Rhédey Katát a 18. század közepén. Ezt megelőzően a ház Székely-ház néven volt ismert, nagyobb átalakítást végzett rajta Székely Ádám édesanyja, erről egy emléktábla tanúskodik: BULCSESDI / SÁRA / ÉPÍTETTE / ANNO 1698. A Rhédey család több tagja is birtokolta a házat, örökösödés útján náluk maradt. Gróf Rhédey János halála után unokaöccse, Rhédey Mihály örökölte a házat, aki hálából emléktáblát faragtatott a ház falára Josef és Simon Hoffmayer kolozsvári kőfaragókkal.

            Az épület barokk stílusú átépítése is Rhédey Mihály nevéhez fűződik. Az átépítési munkálatokra 1775 és 1777 között került sor. Az épület átalakításán főpallérként dolgozott Franz Grindtner, Josef Hoffmayer végezte a kőfaragási munkákat, az üvegezést Johannes Reich, az ácsmunkát Anton Überlacher, az asztalosmunkát pedig Anton Richter végezte. A következő években, 1777-ben és 1778-ban Bánffy Terézia egy Jókai utcára nyíló karzatos báltermet építtetett az emeleten, ami ismeretlen okoknál fogva nem sokára leomlott. Rhédey Mihály újra felépíttette a báltermet, melyet 1782-ben nyitottak meg. A német színtársulat 1788-ban itt tartotta a színielőadásait, majd később, 1792 és 1793 között az első magyar színtársulat, az Erdélyi Magyar Nemes Színjátszó Társaság is itt tartotta meg előadásait, mivel ekkor még nem volt megfelelő és állandó színházépület számukra.

            Rhédey Mihály unokája, Rhédey János-Mihály a 19- század második felében átépítette a barokk palotát. Kétemeletes, belsőudvaros épületté alakíttatta a palotát, és valószínűleg ő építtette át a Jókai utca felöli báltermet kétmenetes, egybenyíló teremsorrá. Az épület első emeletén kialakítottak egy főúri lakosztályt is.

            Rhédei János-Mihály lánya, báró Petrichevich-Horváth Ödönné, az egykor a palotában fellépő színtársulat 100. évfordulójára egy emléktáblát állíttatott a Jókai utcai homlokzatára. A táblát Pákei Lajos tervezte, a faragómunkát Josef Kloess és Bertha Mihály szobrászok készítették. A bárónő a debreczeni Református Kollégiumra hagyta ingatlanát, melynek haszonélvezeti joga három generáción át utódait illette meg. A dualizmus idején ifj. Wurscher János cukrászdája működött az épületben, amit később Orbán József vett át. Az 1870-es években a herendi porcelángyár kapott helyet a ház padlástermében, itt működött a gyár festőműhelye. 1899-ben bérházzá alakították, a földszinten üzlethelyiségeket hoztak létre, az emeleten több kisebb lakószobát. A 20. század elején az Iparbank székhelye volt, az 1920-as években itt nyílt meg az első román nyelvű kaszinó. 1942-ben a ház emeleti helyiségeit az Erdélyi Magyar Kárpát-Egyesület bérelte, 2002-től új bérlője akadt, itt található az Erdélyi Múzeum-Egyesület.