ismertető

A jelenlegi épület előzménye, az egykori Unitárius kollégium a mai épülethez közel a Brassai utca északi felén, a Dávid Ferenc utcától nyugatra épült, a 19. század elején. A század folyamán az intézmény államsegélyért folyamodott, melynek két feltétele volt. Az egyik az állami tanterv elfogadása, a másik az iskola berendezésének korszerűsítése volt. A kollégium vezetősége elfogadta a feltételeket, megkapták a segélyt, ám az állami ellenőrzések során többször is kifogásolták a berendezést, melynek hatására felmerült az épület bővítésének gondolata. Végül nem bővítés következett, hanem 1894-ben elhatározták egy új kollégium felépítését.

Az új épület felépítésének céljából megvásároltak kilenc egymás melletti telket az utca szintén északi felén, az Unitárius templomtól keletre. A kilenc telken többek között Petrus Daumen és Mathias Roth 16. és 17. századi reneszánsz lakóházai álltak. Pákei Lajos készítette a terveket, aki ekkor már Kolozsvár főépítésze volt, egykor viszont az unitárius kollégium diákja. Pákei tervei egy historizáló stílusú épületről szóltak, melynek díszítését urnák és szobrok adták. Az urnák és szobrok, anyagi nehézségek miatt, sosem kerültek megvalósításra. A telkeken álló, földszintes lakóházakat 1899-ben kezdték bontani, az építkezés gyorsan zajlott, 1901-re elkészült az új kollégiumépület, melyet ünnepélyes keretek között adott át Reményik Károly, aki a kivitelezésért felelt.

Az intézmény új épületének földszintjén kapott helyet az igazgató négyszobás lakása, az irodák, két bérlakás három-három szobával, a tornaterem és néhány tanterem. Az első emeleten volt a tantermek sora, két szertár, a díszterem, az 50 000 kötetet tartalmazó tanári könyvtár és két terem a papnevelde számára. A második emeleten zeneterem, rajzterem két tanári lakás, két hálóterem, két dolgozószoba volt található és végül a harmadik emeletet a felügyelőtanár lakása és hálótermek osztották. Az étkezde és a gazdasági helyiségek az alagsorban kaptak helyet. Az unitárius egyház központi irodái, a tanácsterem és a püspöki fogadóterem szintén az új épületbe költöztek.

            A kollégiumot 1948-ban államosították és átminősítették állami fiú középiskolává. Át is nevezték, sokáig viselte a 7-es megnevezést, később, 1957-től Brassai Sámuel nevét viselte, 1977-től ipari líceumként funkcionált, majd János Zsigmond Unitárius Kollégiumnak keresztelték, mely jelenlegi neve. Az unitárius óvoda és az egyház központi irodáinak otthona.

            A belsőudvaros épület négyszintes, „L” alaprajzon áll, főhomlokzata a Kossuth Lajos utca felől közelíthető meg. Homlokzatának függőleges tagolását a magas lábazat, melyet az alagsor ablakai törnek át, övpárkány, a két felső szint közötti medalionokkal díszített fríz és a profilált koronázópárkány adja. A földszint falfelülete rusztikázott, az emeleti felületek simák. A vízszintes tagolást az egytengelyes sarokrizalitok és az öttengelyes középrizalit adja meg.

            Az épület fő szárnyában találhatók az irodahelyiségek és a kettős teremsor, az oldalszárnyakban folyosóról megközelíthető teremsor húzódik. Az épület látványos előcsarnoka a főszárny központi részében kapott helyet, ebben kétkarú lépcső vezet a főszárny emeleti részére, ahol tanácstermek és a díszterem is található. Az előcsarnok és a lépcsőház falait dór fejezetes pilaszterek és koronázópárkány díszíti. A pilaszterek között egyenes záródású ajtók és fekete márványtáblán feliratok láthatók, melyek az építés körülményire emlékeznek, a lépcsőház pilaszterei között faltükröket alakítottak ki. Az előcsarnokban található két feketemárvány mellszobor Berde Mózesnek, az intézmény támogatójának és Brassai Sámuel polihisztornak, a kollégium egykori igazgatójának állít emléket.