ismertető

1716- ban a Fő téren álló templomot a rekatolizáció miatt visszakapta a katolikus egyház, ezért az unitárius gyülekezet saját templom nélkül maradt, kénytelen volt különböző helyeket kijelölni az istentiszteletek megtartására magánházaknál és egyéb épületekben. Ez a mostoha helyzet nyolc évtizedik állt fenn. Ez idő alatt kialakult, hogy négy állandó helyen miséztek. Ezek a helyek a Lacovius-ház (Belmonostor utca), a püspöki lakás a Közép utcában, Huszár-ház (Belmagyar utca) és Akáts István csűrje a Külmagyar utcában. Ezek közül a 18. század második felében már csak két helyet használtak állandó jelleggel. 1791-ben tanácskozást tartottak, melyen felmerült az igény egy új, saját unitárius templom felépítésére. Az elhatározás olyannyira komoly volt, hogy még ezen a tanácskozáson kijelölték a templom helyét, mely a Belmagyar utca egymás melletti három telke volt.

            A Belmagyar utca kijelölt telkein álló házak bontását 1792-ben el is kezdték, az új templom felépítése szintén ebben az 1792-es évben kezdődött és 1796-ig tartott. Az unitárius templom terveinek elkészítésével Türk Antal kőművespallért bízták meg, az ácsmunkát Überlacher Antal ácspallér végezte, Vas István pedig a fa berendezésekért volt felelős. Az akkori püspök, Lázár István megrendelésére a templom stukkódíszekkel ellátott szószékét Türk Antal tervezte, de a kivitelezés ismeretlen mester munkáját dicséri.

            A megépülés után a templomépületen többször is javítási munkálatokat kellett végezni, pedig kifejezetten erős és stabil alapozásra húzták fel. 1806-ban például komoly falmunkálatok végzése vált szükségszerűvé, miután a 19. század eleji sűrű földmozgások kissé szétzilálták az épületet, és falain repedések keletkeztek. A munkálatokat Iosef Leder építőmester irányította. A 19. század közepe táján újabb repedések keletkeztek a templom falain és a boltozaton. Ennek kijavítása helyett inkább a boltozat lebontását és támfalak felépítését javasolta Georg Winkler és Christian Kiermayer 1830-ban, de végül csak a falak lettek külső támfalakkal megerősítve, mely munkákat Alföldi Antal végezte 1831-ben.

            A következő jelentős átalakítás 1908-ban következett be, mikor a templom tornya, Pákei Lajos által tervezett hagymakupolát kapott az addigi sátortető helyett. Ezt követően 1910-ben, 1948-ban, 1967 és 1968-ban többször is renoválták az unitárius épületet. A számos felújítás és átépítés komoly adósságokat jelentett az unitárius egyháznak, csak nagyon nehezen tudták rendezni számláikat.

            A templom első orgonája 1806-ban készült, az elkészítésével 1804. áprilisában kötöttek szerződést a berethalmi orgonakészítő mesterrel, Metz Sámuellel. A hangszer tízregiszteres volt, orgonaszekrényét Posoni György festő díszítette. 1928-ig használták a Metz Sámuel által készített hangszert, majd egy korszerűbb, kétmanuálos orgona elkészítésével bízták meg Szeidl Ferenc nagyváradi cégét. Az új orgona felszentelésére 1930. június 1-én kerül sor, az ünnepélyes felszentelésen Zsizsmann Rezső orgonaművész koncertet adott a templomban.

            Az észak-déli tájolású unitárius templom Kolozsvár központjában található. A templom alaprajza a szokásos formát követi. A főhajóhoz a szentély a nyolcszög három oldalával csatlakozik, elülső részében egy kisebb előcsarnokot alakítottak ki, a főhomlokzat előrelépő rizalitja fölött emelkedik a kétszintes, mára hagymakupolával fedett torony.

            A templom érdekessége az előcsarnokában található, úgynevezett „ Dávid Ferenc-kő”. A hagyomány úgy tartja, hogy Dávid Ferenc, az 1568-as tordai országgyűlésről, ahol kimondták a vallásszabadságot, hazafelé jövet ezen a kövön állva mondott prédikációt, melynek hatására Kolozsvár egész lakossága áttért az unitárius hitre.