ismertető

A mai Képzőművészeti Egyetem helyén a 16. század elején polgári lakóház állt, melynek első kiemelkedő tagja Wolphard Adorján, Kolozsvár utolsó katolikus plébánosa volt. Az eredeti ház három helyiségre oszlott, csupán pince és földszint szintekre tagolódott, északi felén keskeny sikátor húzódott. Wolphard Adorján 1534 és 1541 között átépíttette a házat reneszánsz stílusban. Beboltoztatta a kaput, megépíttette az első emeleti részt, ahová a második helyiségben kialakított lépcsőn lehetett feljutni. Az átalakítási munkálatokat a ház örököse, Wolphard István, matematikus, asztrológus és a város főbírája folytatta. Meghosszabbítatta a kapualjat, még egy lépcsővel és a földszinten és az emeleten is helyiségekkel bővítette a házat. Az építkezést nem sikerült befejezni, valószínűleg a pestisjárvány okozta Wolphard István halálát. Az átépítési, bővítési munkálatokat Woplhard özvegyének második férje, Kakas István folytatta 1590 és 1592 között. 1590-ben az épület udvari részét tovább bővítették, ezzel elkészült Kolozsvár 16. századi legszebb belső tere, mely háromablakos, fiókos dongaboltozattal fedett terem lett. A helyiség boltozatának gyámkövein a tizenkét állatövi jegy és a Kakas-címer látható, mely faragványok megrendelése valószínűleg az asztrológus, Wolphard István nevéhez kötődik. Kakas kisebb helyiséget alakíttatott ki, mint azt Wolphard tervezte, ezért maradt ki két állatövi jegy a díszítésből. A két kimaradt gyámkövet az emeleti helyiségben használták fel. A faragványok alapját valószínűleg Kolozsvár egyik legmeghatározóbb polihisztorának, Johannes Honteurs-nek 1534-es csillagtérképe adta. Szintén Wolphard István nevéhez köthető az emeleti homlokzatrész napórája. A napóra fölött nem rég előkerült egy másik típusú napórának, a szkaphosznak lefaragott csonkja. 1602-ben Kakas István kénytelen volt menekülve elhagyni Erdélyt, házát a szomszédja, Bogner Imre vásárolta meg.

Egy 1859-es felvételen, melyet Veress Ferenc fotográfus készített, jól látszik az emeleti főhomlokzat, melyet egyenes záródású ablakok törnek át, az ablakok között az első két tengelyben Wolphard Adorján címere található, a harmadik tengelyben Wolphard Adorjáné. A földszinti részen üzlethelyiségek állnak, melyek ajtajai és kirakatai utólagos kialakításúak. A későbbiekben az ingatlan Linczeg János, kolozsvári főbíró tulajdonába került, majd öröklés útján a Pákei családé lett, ezt követően Szathmári Elek ötvös mester vásárolta meg. Szathmári Elek számos átalakítást hajtott végre az épületen. A tér felőli helyiségeket és a déli egyemeletes lakóházat elbontatta, helyükre a ma is álló érházat építtette. Az eredeti épület gyámköveit, ajtókereteit, kandallóit és ablakkereteit az Erdélyi Múzeumba vitették, ma a Történeti Múzeum kőtárában láthatók.

A 20. század elején ez az új épület adott helyet az Erdélyi Banknak, számos átalakításon esett át a 20. században is, az udvari szárny második emelete 1920-ban készült el.

            A régi Wolphard – Kakas ház a kolozsvári reneszánsz polgári építészet legkiemelkedőbb emléke volt, a helyén álló épület háromszintes, „L” alaprajzú, historizáló stílusú, főhomlokzatának földszintje sávozott felületű, emeleti részeit téglával burkolták.

Lábazatának burkolata műmárvány, vízszintes tagolását, a lábazta, övpárkány és koronázópárkány adja. Az épület főhomlokzata héttengelyes, középen középrizalit lép ki, melynek felső szintjein erkélyek láthatók, kovácsoltvas mellvéddel.