ismertető

Mezőörményes már a 14. század elején létező település volt. 1638-ban I. Rákóczi György tulajdonába került, aki az örményesi–kóródszentmártoni uradalom központjává tette és egy reprezentatív udvarház felépítését tervezte el.

Az emeletes, korszerű épület 1639 és 1641 között épült fel egy korábbi, tapasztott falú, földszintes, tornácos udvarház helyén. A terveket Fundáló Mátyás készítette, a munkálatok felügyelését is őrá bízták. Fundáló Mátyás gyulafehérvári mester volt, aki a gyulafehérvári és sárospataki fejedelmi építkezéseknél is közreműködött. Az építkezésen dolgoztak még a besztercei származású Kőműves Simon és Kőműves János nevű kőművesmesterek is. A munkálatot végzők közül név szerint csak őket említi fennmaradt forrás. Korabeli forrásokból lehet tudni, hogy a ház kőlapokra épült téglából, az emeletre kőből készült oszlopos lépcső vezetett. A földszinti szobák boltozottak voltak, az emelet síkmennyezettel volt fedve. Az épület tetejét fecskefarkas cseréppel borították, biztonsági okokból a földszint ablakaira vasrácsot szereltek. A munkálatokat 1641-re befejezték, a későbbiekben csak javításokat végeztek és melléképületeket húztak fel. Újabb lakóház épült az udvarház mellett, amit 1648-ban fejeztek be, terveit Kőműves András készítette.

II. Rákóczi György idején az udvarház a Barcsai, majd bonyolult előzmények után a Bánffy család birtokába került. Az épületet 1667 és 1668 között Bánffy Dénes felújíttatta és korszerűsítette. Bánffy György 1721-ben leltárt készített a kastély a körülötte álló épületek állapotáról. Ebből lehet tudni, hogy a város déli részén helyezkedett el, kerítés vette körül, melyen keleten kétosztatú, fából készült kapu nyílott, mely felett őrház állt. A kastély két épülete a telek közepén állt. Az udvarház hosszanti elrendezésű, déli főhomlokzatú, emeletes épület volt, kő alapon. A homlokzat mentén nyitott tornác állt, mely nem sokkal az inventárium készítése előtt készülhetett. A földszinten hat szoba volt, gerendás mennyezettel, kőkeretes ablakai papírral vagy lanternával (olajjal átitatott hártya) voltak ellátva. A leírás szerint a nyugati oldalon szintén egy nyitott tornác állt, amelyhez egy egyszerű kialakítású falépcső csatlakozott. Az épületet cseréptetővel fedték, alatta többosztatú pince húzódott.

A jelenlegi épület homlokzatát későbarokk stílusú, klasszicizáló elemek tarkítják, melyek egy 18. századi, nagyobb hangvételű átalakításról tanúskodnak, mellyel kapcsolatban egyáltalán nem maradt fenn forrás. A 19. század folyamán több kisebb átalakítás történhetett. Négy szobát újraboltoztak, a tetőt több ízben is javították, kicserélték a nyílászárókat is.

A téglalap alaprajzú, kelet-nyugati tájolású, emeletes előkertes elrendezésű, kontyolt tetős épület a település központjában, a református templom mellett található. Hosszanti oldala az utca vonalával párhuzamosan fut. Udvari, déli homlokzata 11 tengelyre osztható, melyet mindkét szinten egy-egy egyenesen záródó ablak közé kialakított árkádsor tesz látványossá. Az árkádsorból fedett folyosó nyílik, melyből a dongaboltozattal fedett lépcsőházba és a szobákba lehet bejutni. A földszinten kilenc, az emeleten nyolc helyiségre oszlik a belső tér.

Az épület minden homlokzata azonos kialakítású, lábazata műkőburkolatú, övpárkánya vakolt, koronázópárkánya gazdagon profilozott. Az épület sarkait amírozás díszíti. Ablakai egyenes záródásúak, vakolatdíszítéses kereteléssel látták el őket. Közöttük lizénák állnak. Az északi homlokzatot tizenöt, a két rövidebb homlokzatot négy-négy lizéna díszíti.