ismertető

Mezőzáhon az Ugron család ágát Ugron István és felesége br. Bánffy Anna alapította a 18. században. A mezőzáhi birtok a feleség hozományának részét képezte. A birtokot folyamatosan a leszármazottak örökölték. A birtok urai az 1860-as években Ugron Sándor és felesége Kendeffy Rozália lettek, akiknek négy gyerekük született. A gyerekek közül Ugron István örökölte a birtokot 1899-ben, aki ekkor Tbilisziben teljesített konzuli szolgálatot. Ekkor még a birtok épületei csak egy kőből épült udvarház, szintén kőből épült vendégház, családi kripta, díszkert és néhány gazdasági épület voltak. A birtok megöröklését követően, 1908-ban Ugron István Varsóban tartózkodott, onnan indította el az új kastély megépítését.

Ugron István (1862 – 1948) kiemelkedően fontos diplomataként, a 32 évig tartó pályafutása alatt az Osztrák Magyar Monarchia konzuljaként teljesített szolgálatot többek között Oroszországban, Alexandriában és New Yorkban is. Az első világháború után visszavonult, ám Erdélyben még fontos közéleti és politikai szerepet töltött be. 1921 és 1925 között az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke, 1924 és 1935 között az Erdélyi Református Egyház főgondnoka, 1923 és 1926 között pedig az Országos Magyar Párt elnöke volt. Családos sosem alapított, a kastély valószínűleg megnövekedett igényeinek és reprezentációs céloknak volt hivatott megfelelni.

Az épület tervezőjeként a kastély hátsó homlokzatán látható emléktábla báró Bánffy Jánost jelöli meg: „ÉPÍTETTE / ÁBRÁNFALVI UGRON ISTVÁN / AUSTRIA MAGYARORSZÁG / R. K. KÖVETE ÉS M. H. MINISZTERE / CS. ÉS KIR. KAMARÁS / SÓGORÁNAK / LOSONCZI BÁRÓ BÁNFFY JÁNOS NAK / RAJZAI UTÁN / MDCDXI.”

Bánffy János Ugron Rozáliát, Ugron István húgát vette feleségül. A tervezésben való közreműködésére egyik 1908-as levelükben tesz utalást: „Nagyon örvendek, hogy a kastélyterv, melynek te vagy a törvényes, én meg természetes apja, jól sikerült, mostan meg is fogom látogatni a fiút Pákei bábánál”. A levelezések, és a tervrajzok alapján kiderül, hogy a tervek koncepcióját báró Bánffy János találta ki, Ugron István hozzátette saját elképzeléseit és elvárásait, majd Pákei Lajos, a neves kolozsvári építész pedig megvalósítható formába hozta. A kastély neogótikus stílusa valószínűleg a nem profi tervezők igénye volt, mert Pákai nem alkotott ilyen stílusú épületeket, ő neoreneszánsz és eklektikus stílusú épületeket tervezett.

            A kastély építése 1908-ban kezdődött, a kivitelezést Koncz György kolozsvári építészre bízta az ekkor távol tartózkodó tulajdonos. A korabeli „Vállalkozók Lapja” tévesen Koncz Györgyöt jelölte meg a kastély terveinek elkészítőjeként. A munkálatok kivitelezésével Handler Dániel építkezési vállalkozót bízták meg. Megkapta az építésre szánt 160 000 koronát és ő irányította a különböző részfeladatokat. Számos, akkoriban ismert mester dolgozott a kastély építésén, például a kastély főhomlokzatát díszítő családi címert Németh István készítette el, Kapcza Imre a csigalépcsőt készítette és Brósz Lajos szobrász is dolgozott a kastély kivitelezésén.

            Az építkezés lassan haladt, a kastély 1912-re épült fel, a teljes berendezés 1918-ban, Ugron nyugdíjba vonulásakor készült el. 1925-ben Ugron István átengedte a kastélyt unokaöccsének, br. Bánffy Istvánnak és feleségének, gr. Mikes Emmának, csupán néhány szobát tartott fenn saját maga számára. A neves és jelentős diplomata, aki Kolozsváron számos fontos tisztséget töltött be, egy kolozsvári aggmenhelyen hunyt el. Halála után a kastélyt államosították, a berendezést hivatalos személyek széthordták. 1954-ig gabonagyűjtő központként működött, 1959-ig iskolának adott otthont, 1962-ig gazdasági líceum volt, majd 1963.-tól egészen 2012. júliusáig gyermekotthonként funkcionált. Az épület jelenleg üresen, funkció nélkül áll, a Maros Megyei Tanács tulajdonában van, állapota nagyon rossz, az épület omladozik.