ismertető

Az első görög-katolikus vallású lakók Nagykárolyban a Károlyi család szolgálatában álló, várat védelmező hajdúk voltak, akik a 17. század végén kezdtek el letelepedni. A hajdúk számára Károlyi Sándor külön városrészt jelölt ki a 18. század elején, melyet Hajdúvárosnak neveznek még ma is. A szomszédos elnéptelenedett falvak román lakossága szintén ezen a részen telepedett le, ezzel növelve a görög-katolikusok számát.

A görög-katolikus első kis fatemplomról elsőnek egy 1720-ból fennmaradt forrás emlékezik meg. 1736-ban újabb fatemplomot építettek, melyet közösen használt a ruszin és a román felekezet, de nem tudtak megegyezni a használatról, valamint mindkettőben felébredt az igény saját, reprezentatívabb templom felépítésére. A rutén nemzetiségű görög-katolikusok 1737 és 1739 között felépítették nagyméretű kőtemplomukat, az építést Rácz Demeter, a Károlyi család jószágkormányzója támogatta. A ruténok az építkezés befejezéséig a fatemplomot használták továbbra is. A román nemzetiségű görög-katolikusok szintén felépítettek egy saját kőtemplomot valamivel később, a ruszinok templomával egy telken, annak déli szomszédságában. Mindkét templomot Szent Mihály és Gábor arkangyalok tiszteletére szentelték fel.

1834-ben nagy erejű földrengés rázta meg a vidéket, ami jelentős károkat okozott a templomban. A gyülekezet ezeket a károkat hamar helyreállíttatta, 1888-ban viszont újabb felújítási munkálatokra volt szükség. Feltételezhető, hogy a szószék és az oltár is ekkor került e templomba, valamint a központi kupola festését is ekkor készíthették el. A hajó északi és déli falát áttörő első két ablakot, a déli oldalbejáratot és a déli karzatra vezető lépcsőt is ekkor falazták el. A legutóbbi felújítások 1967-ben és 1973-ban zajlottak.

A Szent Mihály és Gábor arkangyalok tiszteletére felszentel görög-katolikus templom az egykori Jókai utcában (jelenleg Doina utca) a megegyező elnevezésű, jelenleg ortodox használatban lévő templommal egy telken, a Iuliu Maniu műszaki kollégium (egykori megyeháza) közvetlen szomszédságában található. A templom kelet-nyugat irányú tájolással készült. Főbejárata a nyugati oldalon a Vonház utca felől nyílik, mely a Jókai utcával párhuzamosan halad. A telek nyugati oldalának beépüléséig itt nyílt a templomkerítés kapuja is. A templom mögötti udvarban nagyméretű feszület áll, melynek felirat arról árulkodik, hogy 1894-ben állíttatta Bélteky János és felesége Rácz Mária.

A templom egyhajós, fedele nyeregtető, keleti oldalán nyújtott alakú szentély áll, nyugati homlokzatát két torony határozza meg. Az északi és déli oldalon egy-egy oldalapszis látható, közöttük a tető fölé magasodó centrális kupola teszi látványossá az épületet. A homlokzati tornyokat lanternás hagymasisakkal fedték, a szentély kupolaboltozata fölött huszártorony áll.

A templom nyugati főhomlokzata háromtengelyes. A fő bejárat a középső tengelyben nyílik, lizénák fogják közre, szemöldökpárkánya többszörösen profilozott, fölötte íves timpanon áll. A timpanon orommezejében szegmensívesen záródó ablak nyílik. A két szélső tengelyben egyszerűbb ablakokat alakítottak ki. A homlokzat koronázópárkánya fölött többszörösen ívelt oromzat magasodik, melyet három, szegmensívesen záródó ablak tör át. A mellékhomlokzatokat lizénák és háromszög alakú timpanonnal lezárt szegmensívesen záródó ablakok tagolják. Ez alól kivétel az északi homlokzat középtengelye, melyben szintén szegmensívesen kialakított oldalbejárat nyílik.

A templom belső tere egyedi kialakítású, művészettörténeti értékéhez sokat tesz hozzá. A hajó mennyezetét dongaboltozat fedi, a nyugati tornyok alatt síkmennyezet húzódik. A boltozatok és a falak gazdagon díszítettek, felületüket növényi ornamentikájú stukkók fedik, melyeket festettek és aranyoztak. A hajó és a szentély között nagyméretű, 19 képből álló ikonosztáz áll, mely Bródi László és felesége Kihán Mária 1857-es adományából készült.