ismertető

A nagysajói református egyházközösség kialakulása és a templomuk felépülése a Kemény család nagysajói jelenlétéhez köthető. A település a reformációkor tért át a lutheránus hitre, első említés a plébánosáról 1332-ből maradt fenn.

            A 18. században került Nagysajó a Kemény család birtokába, akik udvari papnak református papot fogadtak fel. Mikor a református gyülekezet létszáma megnövekedett, a Kemény család templomot és papi lakot építtetett. A telket gr. Wass Krisztina adományozta, ezen épült fel fia, gróf Kemény Sámuel nagy összegű adománya révén a nagysajói református templom. A kemény család finanszírozta az egyházi tisztviselők fizetését, a templom berendezését földadományokkal és pénzösszegekkel.

            A templom életéről, történetéről viszonylag kevés adat maradt fenn, csupán néhány légyegesebb történés van dokumentálva. 1859-ben nagy tűzvész pusztította el a templom és tornya fedélszékét. A nagy harang is elpusztult, csak 1968-ban öntötték újra. Az új haragon álló felirat a következő: „A Nagysajói Ev. Ref. Egyház és tagjai saját költségükön, segíttetve kegyes adakozók által, önttették 1868-ban Andrásovszki János és Efraim harangöntők által.” A tűz oka ismeretlen. A templomnak van egy kisebb harangja is, ezt 1926-ban öntették. Mindkét harang öntését a gyülekezet finanszírozta.

            A barokk stílusban épült református templom egy magaslaton helyezkedik el a város egyik legfontosabb útja mellett. Az épület észak-déli tájolású, jellemző, hármas térszerkezettel, melyet a hajó, szentély és torony alkot. A templom egyetlen bejárattal rendelkezik, mely az épület déli oldalán nyílik. A déli főhomlokzatot a kétszintes torony látványa határozza meg. Az épület kő és tégla falazatú, alacsony lábazata terméskőből készült, megjelenése kimondottan egyszerű, vízszintes irányban csupán a lábazat és a koronázópárkány tagolja, mely a tornyon is körbefut. A torony alsó szintjén nyílik a kisméretű, egyszerű, félkörívesen záródó bejárat, fölötte egy kis átmérőjű körablakkal. A második szinten egy félköríves záródású, szintén kis méretű ablak látható. A két oldalsó homlokzat kialakítása szintén visszafogott. Mindkét oldalon két félkörívesen záródó, szemöldökgyámmal ellátott ablak nyílik. A szentély félköríves, a templomhajóhoz képest kissé beugrik Falát három, a hajón látható ablakokhoz hasonló nyílászáró töri át. A torony és a hajó sarkai is leszeltek. A torony fedele bádoggal fedett, ahogy a hajó nyeregteteje is, a szentélyt viszont cseréppel borították.

            Míg a templom külseje teljesen egyszerű, a belseje díszesebb kialakítású. A belső tér egységes, a szentély félköríves diadalívvel csatlakozik a hajóhoz. A falakat ion fejezetű pilaszterek, magas lábazaton álló falpillérek tagolják, melyek volutái levéldíszesek, fejezetük fölött többszörösen tagolt párkány látható. A belső rész csehsüveg boltozattal fedett. A déli oldalon áll az orgonakarzat, melynek mellvédje gazdagon faragott. A templom berendezésének legjelentősebb része a hársfából faragott, népies rokokó stílusú, növényi díszítéssel ellátott padozat, amelynek minden mellvédjét más motívum díszíti. Sajnos készítőjéről nem maradt fenn információ. Az orgonát Nagy József brassói mester készítette 1886-ban.

            A református templom fa padlóját báró Bánffy Endre adományából cementre cserélték 1910-ben. Ezt követően 1957-ben nagy felújítási munkálatokat végeztek, melynek keretein belül kicserélték az ablakokat, ám az ablakok formája megőrizte eredetiségét. Odafigyeltek a műemléképület sértetlenségére, így a templom külső megjelenése és belső tere, berendezései megőrizték eredeti mivoltukat, ma is látható a 18. század végén épült barokk templom majdnem minden eredeti részlete.