ismertető

A Betegápoló Irgalmasrend Magyarországon az 1650-es években telepedett le és a 18. század végére már nyolc rendházzal rendelkeztek, és nyolc ispotályt működtettek Nagyváradon a betegápolással foglalkozó irgalmasrendiek letelepedése Gyöngyösi György kanonok és Forgách Pál püspök nevéhez fűződik. Gyöngyösi György 1750-től olyan betegségben szenvedett, mely miatt ágyban fekve töltötte életének utolsó tíz évét. Valószínűsíthető, hogy ez a keserű tapasztalat is hozzájárult ahhoz, hogy különös megértéssel fordult a betegek felé. Szeretett volna betegeket befogadó szegényházat, ispotályt alapítani. Ezt a szándékát Forgách Pál, Nagyvárad akkori püspöke azzal támogatta, hogy lehetővé tette a betegeket ápoló szerzetesrend letelepedését, ezzel a jövőbeni független működést is biztosítva. A rend letelepedésér Forgách Pál püspök egy 1753. január 8-án keletezett adománylevéllel biztosította, melyben a rendnek adományozta azt a telket, melyen Gyöngyösi György templomépítést kezdeményez kicsivel később.

A templom építéséről konkrét írások nem maradtak fenn, de számos utalást lehet találni korabeli dokumentumokban. Gyöngyösi kanonok végrendeletében és Forgách püspökhöz írt leveleiben értékes információk olvashatók az építendő templommal, azaz capellae erigendae-vel kapcsolatban. Egy 1755-ös levelében a templom főoltárának készítéséről esik szó, majd később a templom liturgikus tárgyait említi. Gyöngyösi Györgynek volt egy 25 000 forintból és természeti javakból álló alapítványa, melyet halála előtt öt nappal az irgalmasrend javára íratott.

Az új püspök, Patachich Ádám és az egri püspök, Balthasar Franciscus engedélyével 1760. júliusában érkezett Nagyváradra Pacificus Lipcsei alamizsnagyűjtő és az egri irgalmasrendi alfőnök-orvos.

A nagyváradi, irgalmasrendieknek épült római katolikus kápolna, melyet az Őrzőangyaloknak szenteltek, kimondottan érdekes megoldásokkal készült. A főhajóhoz keresztirányba elhelyezett elliptikus formájú kupola meghatározza az épület külső megjelenését. Ez az érdekes építészeti megoldás adja a templom különlegességét. A hajó főhomlokzata északi irányba néz, középrészét, melynek lezárását a látványosan tagolt koronázópárkány fölött emelkedő, ívelt volutás oromzat adja, két torony veszi közre. A tornyok nem nagyok, alaprajzuk négyzetes. Az épület alaprajzának centrális jelleget ad az elliptikus kupola, mely a két boltszakaszból álló szentély és a két orgonakarzat között emelkedik. A kupolateret számos fülkével alakították ki, a tér megvilágításáról a hajó, a szentély és a főhomlokzat ablakai gondoskodnak. A templomhoz nyugati oldalról „L” alaprajzú egyemeletes kolostorszárny csatlakozik. Helyiségei boltozatosak, belsejében a rendház helyiségei, gyógyszertár és kórházi helyiségek voltak kialakítva.

A templombelsőt pilasztereken álló főpárkány osztja függőlegesen, mely a terek egységesítését is elősegíti, körbefutva az egész belső téren. A keresztirányba elhelyezett, elliptikus kupolát először Bernini alkalmazta a római Sant Andrea al Quirinalen építésekor, majd az osztrák építészet is átvette. Ez a kialakítás akkoriban igen nagy kihívást jelentett kivitelezési szempontból, ezért is olyan különleges és fontos műemléki részlet.

A templom tervezőjéről nem maradt fenn adat, a kivitelezésről is csupán annyit lehet tudni, hogy a nagyváradi püspöki építkezéseken dolgozó olasz kőművesmesterek is részt vettek a munkálatokban. A rendház 1948-as államosítása után az értékes berendezést széthordták, mára alig maradt belőle valami, csupán a főoltár és a faragott szószék látható az eredeti berendezésből. A nagyváradi egykori ferences templomban található kép, mely az Őrzőangyalokat ábrázolja, feltehetően az irgalmasrendiek templomából való főoltárkép. Szintén a ferencesek templomában láthatók a templom padjai, melyeket a hajó íves vonalához igazítottak, oldallapjaikat gazdag virág és indadíszítés teszi különlegessé. A templom szószékét különösen értékesnek titulálják, faragásai, kialakítása miatt.