ismertető

Nagyváradon két zsinagóga is épült a 20. század végéig, mikor a zsidók egyre nagyobb számban jelentek meg és hitközségük kettészakadt. Az egyik zsinagóga a neológ, a másik az ortodox közösség zsinagógája lett.

A nelóg vagy más néven kongresszusi hitközség 1870-ben vált ki az ortodox zsidóságból, majd nem sokkal később elkezdte felépíteni saját, neológ zsinagógáját. Az építésre tervpályázatot írt ki a Cion Egylet templomépítési bizottsága, melynek benyújtási határideje 1876. volt. A pályázaton Busch Dávid nagyváradi főmérnök nyert, akinek tervein egy historizáló, keleties mór elemeket is tartalmazó zsinagóga állt. A kivitelezéssel idősebb Rimanóczy Kálmánt, Nagyvárad híres és elismert építészét bízták meg.

A zsinagóga építését 1877-ben kezdték meg, egy évvel később, 1878-ban már a kupolája is elkészült, július 5-én helyezték fel a kupola csúcsára a dávidcsillagot. Az épület belsejét Horovitz Mór kassai festő festette ki, a frigyszekrény fölött álló orgona Jónás István, nagyváradi mester munkája. Az épület gyors ütemben készült, felépülése nem tartott másfél évig sem, az átadás 1878. szeptember 24-én zajlott. A nagyváradi zsidók az 1990-es évek végéig használták az épületet, ami ezt követően elhanyagoltan, romladozó állapotban állt. 2008-ban a városi önkormányzat elkezdte felújítani, hogy miután elkészültek a munkálatokkal, művészeti galériát alakítsanak ki benne.

            Az épület négyszög alaprajzon áll, a Körös partján emelkedik, a bejárata a Kossuth utcáról nyílik, stílusa keleties mór, mely a neológ irányzat keleties gyökereit érzékelteti. A zsinagógát hatalmas hagymakupola teszi látványossá. A kupoladob ablakait lizénákkal választották el egymástól, a kupola alatt konzolsor fut körbe.

            A homlokzat halványzöld és fehér színű vakolattal burkolt, díszítései szellősek és visszafogottak. Főhomlokzata, mely a Kossuth utcára néz, öttengelyes, középső három tengelye rizalitként lép előre. Ezt a középrizalitot magas falpillérek tagolják, közepén félköríves kapuzat, azaz a főbejárat nyílik, ezen csak a férfiak léphettek be. A két szélső tengelyben keskeny, félkörívesen záródó ablakokat alakítottak ki. A faltükrökben hármas árkádsort idéző vakolatdíszítést készítettek, mely a mór építészet sajátossága. Ezeket a vakolatdíszeket növényi motívumokkal keverték. A szélső tengelyek a rizalitnál alacsonyabbak, félköríves ablakaik alatt kisebb, egyenesen záródó ajtónyílások láthatók, ezeken keresztül jutottak be a nők a számukra kétoldalt kialakított női karzatra.

            A Körös patak felőli homlokzat a főhomlokzat kialakításával megegyezően néz ki, az eltérés csupán annyi, hogy a bal oldali tengelyben egymás fölött két kisebb méretű, félköríves záródású ablak, alattuk szintén félkörívesen záródó ajtó nyílik.

            Az északi és a déli homlokzatok háromtengelyesek, rizalitjukat nagyméretű, félköríves ablakok nyitják, alattuk félköríves bajáratokat alakítottak ki. A rizalit melletti két szélső tengely sima homlokzat.

            A belső tér kialakítása Jeruzsálem irányába irányítja az épületet. A férfiak a főkapun, a kisméretű előcsarnokon keresztül jutottak az épületbe, míg a nők a karzaton foglalhattak helyet. Az épület teljes belső falfelületét ornametális díszítés borítja, a fő berendezést a Tórához kapcsolódó dolgok adják, a kupola alatt található az építés emlékét őrző tábla, melybe az 1878-as dátumot vésték.