ismertető

Nagyvárad egykori Fő utcájának (jelenleg str. Republicii) és egykori Nagysándor József utcájának (ma Aurel Lazar) találkozásánál, az Orsolya-rend zárdájával szemben áll az egykori Park Szálló.

            A telket, melyen a szálloda épülete áll, gróf Csáky Imre, nagyváradi püspök adományozta a premontrei rendnek, 1727-ben, hogy templomot és konventet építsenek, azonban a Körös gyakori áradásai miatt, Graff Vazul, a rend adminisztrátora csak egy kisméretű épületet építtetett. Kevés adat maradt fenn arról, milyen szerepet töltött be az épület, de a források alapján azt lehet mondani, hogy 1737-től gyógyszertárként működött, majd gróf Teleki Sámuel birtokába került 1785-ben, aki ekkor Nagyvárad főispánja volt. A kis ház helyére emeletes, barokk stílusú palotát építtetett. 1833-ban a palota már gróf Rhédey Ádám tulajdonában volt, aki az épület emeleti részét átengedte az újonnan alakult Bihar Megyei Nemzeti Kaszinónak. A kaszinó 1888-ig működött a palota emeletén. Hét terme, tanácskozási, társalgási és olvasóhelyiségként, valamint az elmaradhatatlan teke és játszóteremként működött, valamint egy jókora, megközelítőleg 2000 kötetet számláló könyvtárat is létrehoztak, mely a teketeremben került elhelyezésre. 1863-tól 1870-ig, az épület hátsó részében Kiszel István fényképész műterme volt berendezve.

            A palota később a Bethlen család birtokába került. 1904-ben Bethlen Gergely özvegyétől, a nagyváradi élemiszerkereskedők, Moskovits József és ifjabb Moskovits Mór akarta megvásárolni. 280 000 koronát adtak volna az épületért, ám végül a Weiszlovits család vásárolhatta meg, akiknek 1909-ben került teljesen a birtokába, mivel addig a Heiman családnak is birokrésze volt az épületben, akik ekkor árverésre bocsátották saját részüket.

Weiszlovits Emil és Weiszlovits Gyula 1914 körül a földszinti részeket üzlethelyiségekké, az emeletet szállodává alakíttatta át. Az szálloda magas színvonalat képviselt, a helyi lap így tudósított az építési munkálatokról: „A közfalakat szétbontva 60 kényelmes, szép hotelszobát rendeznek be vízvezetékkel, villamos világítással, központi légfűtéssel és modern kényelemmel.” Ezen kívül a vendégek kényelmét istálló, garázs és kert is szolgálta. Nem csupán a belső részt építtették át, de a homlokzat is új megjelenést kapott. Megtartották az eredeti homlokzatkialakítást, viszont stílusát historizálóvá igazították. A Park Szálló névre keresztelt épület 1915. márciusában nyitott meg.

            Eredetileg a Fő utcára néző homlokzatban egy szegmensíves kapu nyílt, fölötte erkéllyel. Ablakai egyenesen záródtak, nem voltak díszítve, faltükrei és háromszögoromzata sem volt gazdagon kiképzett. A homlokzat lezárását timpanon adta. Erről egy 1915. előtti fényképfelvétel tanúskodik. A Fő utcai homlokzata húsz tengely széles, Nagysándor József utcai homlokzata pedig kilenctengelyes, ennek földszintjén üzlethelyiségek húzódnak, egymástól eltérő, nagyméretű kirakatokkal.

Az 1900-as évek elején történt átépítéskor, a historizáló homlokzat átalakítás során nagy hangsúlyt kaptak a neobarokk stíluselemek. Ablakai fülesablakká alakultak, melyek fölé levélmintás, volutás díszítést került. A homlokzatot záró timpanon helyére volutás díszítéssel ellátott, íves oromzatot emeltek, a falfelületet attikával zárták le. Az épület sarkain szemöldökpárkány került az ablakok fölé, melyeket konzolokkal támasztottak alá, ahogy a koronázópárkányt is konzolok tartják. Számos növényi és volutás díszítést alakítottak ki az egész homlokzaton. Az épület mindkét homlokzatán nyílik bejárat, melyek kialakítása és díszítése szecessziós stílusú.

            Az épület belső kialakítása számos részletében a 20. századi átalakítás eredménye. Díszítése a külső homlokzatokhoz hasonlóan növényi, valamint állati motívumokból áll, a helyiségek boltozott mennyezetűek. Az épület legértékesebb részei a nyílászárók, melyek még eredeti, századfordulós darabok, és a gazdag szecessziós belső díszítés.