ismertető

A 19. század végén és a 20. század legelején a Bémer tér és az egykori Mészáros utca sarkán állt Poynár János földszintes háza, melyben üzlethelyiségek kaptak helyet. Az épület látványa nem illett bele a látképbe, régi, elhanyagolt kinézetével rontotta az utca és a tér összképét, főleg, hogy a Rimanóczy szállodával szemben állt. A helyi lap, a Nagyváradi Napló 1904. július 3-ai száma így írt róla: „Nagyvárad város legszebb helyén, a Bémer téren éktelenkedik tudvalevőleg a Poynár örökösök tulajdonát képező régi földszintes ház, melynek kisajátítása régen közóhajtást képez”.

Az épületet a város utcarendezési céllal szerette volna kisajátítatni, de idősebb Rimanóczy Kálmán, a kis házzal szemben lévő szálloda és gőzfürdő tulajdonosa is igényt tartott rá. Rimanóczy a ház helyére egy teraszos vendéglőt akart kialakítani, ezért éves szinten 2000 korona bérleti díjat ajánlott fel a városnak, ha átengedik neki. Végül Poynár János, a tulajdonos, aki a képviselőtestület tagja és a dohányáruraktár főnöke volt, az utcarendezés ügyében együttműködőnek bizonyult, azonban kikötötte, hogy a bérleti szerződés 1906-os lejárta után ismét igényt tart a telekre, melyen majd kétemeletes bérpalotát kíván építtetni. A megegyezés értelmében, 1907 áprilisában Poynár benyújtotta a neves nagyváradi építész, Sztarill Ferenc által készített terveket, melyet a város elfogadott.

A kivitelezés szintén Sztarill Ferenc nevéhez köthető, aki a tervezés és kivitelezés területén is elismert szakembernek számított, bár több kivitelezés köthető nevéhez, mint amennyi tervezés. Az épület a gyors munkatempónak és profizmusnak köszönhetően 1907 novemberében már állt. Földszintjén, a szokásoknak megfelelően üzlethelyiségeket alakítottak ki, melyek között a Koch testvérek neves férfiruházati üzlete is helyet foglalt. A félemeleten bútorüzlet, valamint Kovács Gyula fogorvos rendelője kapott helyet.

A négyszintes saroképület négyzet alaprajzon áll, kialakítása és díszítése leginkább szecessziós elemekből tevődik össze. A bérpalota felső két szintje kiugrik az alsó szint síkjából, kiugró részeit ívelt elemek támasztják alá. Homlokzatai szimmetrikusak, két szélső és középső sarkán a két emeleti részen íves erkélyek állnak. A két homlokzat találkozásánál kialakított toronyrész, lekerekített sarokkialakításával, két méretes, félkörös erkélyével, valamint a toronyrész koronázópárkány fölötti, féloszlopokkal körülvett szintjével és az ezt lezáró mutatós hagymasisakjával meghatározó látványt nyújt.

Az épület földszintje jelenleg egyszerű, nem díszített, hatalmas, négyszögletes kirakati portálok határozzák meg, sarkán kialakított bejárata is egyszerű, egyenesen záródó ajtó. Az első emelet ablakai négyszög alakúak, nagyméretűek, ezek között ívelt tartóelemek nyúlnak fel a kiugró második emelt ablakai alá. A második emelt ablaki egyenesen záródnak, kisebb méretűek, de hosszúkásak, keretelésük egyszerű, könyöklőpárkányuk is egyszerű kialakítású. A legfelső szint ablakinak kialakítása annyiban tér el, hogy félkörívesen záródnak. A két főhomlokzat közepén, a koronázópárkány fölött hullámos oromzat áll, melyben körablak nyílik. A bérpalota teteje barokkos manzárdtető. Érdekesség, hogy a Bémer térre néző homlokzat középtengelyében, a második emeleti ablakok között barokkos kerettel ellátott koszorúban egy hollót látható, mely gyűrűt tart csőrében. A holló alatt az 1894-es évszám olvasható. A holló jelentésére máig nem derült fény.

A homlokzat kialakítása, az íves tartóelemek hasonlóságot mutatnak a korábban épült Sztarill-palota (későbbi Astoria Szálló) megjelenésével, ami ésszerű, hiszen mindkét épület Sztarill Ferenc alkotása, ám a Poynár-ház kissé már letisztultabb, mint Sztarill saját palotája, mely a historizáló elemekben kiemelkedően gazdag.