ismertető

Nagyvárad mai Premontrei temploma a 18. században épült a pálos rend számára. Viszonylag kevés információ maradt fenn a templom építéstörténetére vonatkozóan, mivel a rend levéltári forrásai a rend 1786-ban történt kitelepítésekor megsemmisültek.

A Rákóczi-felkelés után a pálosok visszatértek Nagyváradra. Régi épületüket már nem találták, a nagyváradi püspök segítségével új helyet kerestek a letelepedésre. Sok segítséget kaptak, Csáky Imre bíboros telket, házakat és a templom felépítéshez szükséges építőanyagokat adományozott a pálosoknak, ezen felül Okolcsányi püspöktől megkapták a Szent Brigitta templomot és a mellette lévő telket. Fejér Pál tartományfőnök nem ezen telkek valamelyikén, hanem egy másik helyen szerette volna felépíttetni a kolostort és templomot. Csáky Miklós püspök a tartományfőnök kérésére adományozta a telket, melyen a ma is látható épület áll.

Az építkezés kezdetének pontos idejét nem lehet tudni, de az adománylevél 1740. július 13-as keltezéséből következik, hogy a munkálatokat csak ezen dátum után kezdhették meg. Szintén csak következtetni lehet az elkészülés dátumára. Az 1766-os összeírásban a Szent Brigitta templomot, melyet a rend a visszatérése után használt, már Capella Slavonicanak nevezik, tehát ekkor már biztosan állt és használatban volt az új épület. Az adománylevelet követő második biztos adat, mely közvetlenül a templomról szól, az a berendezések elkészítése, melyre 1772-ben került sor. A Szentháromság tiszteletére, Trencsényi Mária Magdolna, a bihari alispán felesége oltárt emeltetett. A következtetések ellenére a pálos rend felfüggesztéséről szóló 1786-os írásos emlékben a templomot még befejezetlennek titulálják. Szintén csak feltételezés, hogy ez a befejezetlenség a két homlokzati torony sisakjának hiányára utalt.

A pálos rend megszüntetése után templomukat roppant igénytelen módon raktárrá alakították és elárverezték, valamint elhordták az értékes berendezését. 1808-ban a templom az 1802-ben visszaállított premontrei rend használatába került, jelenleg is az ő birtokukat képezi.

Az írott források elemzése és stilisztikai megfigyelések alapján feltételezhető, hogy a kolostor és templom épületegyüttesének terveit Vépi Máté pálos atya készítette. Vépi Máté atyát Csáky Miklós püspök hívatta Nagyváradra 1740-ben, hogy tervezze meg az új székesegyházat, mely végül nem épült fel, viszont logikus, hogy az ekkor épülő pálos épületek tervezésénél és kivitelezésénél Vépi Máté, a rend tagja is valamilyen szerepet kapott.

A premontrei épületegyüttes Nagyvárad Olaszi városrészének északi felén áll. Azon kevés műemléképületek közé tartozik, melyek eredeti formájukban maradtak fenn és a mai napig jó állapotban vannak. Tájolása észak-déli, szentélye déli irányba néz, szerkezetét tekintve egyhajós épület, két homlokzati toronnyal. A templom egybeépült a templomhajóhoz nyugati oldalról csatlakozó rendházzal. Az épület oldalhomlokzatai egyszerűen kialakított falfelületek, melyeket keskeny, szerény lizénák tagolnak, ablakai magasan nyílnak, keskeny, szintén egyszerű kialakítású, szegmensívesen záródva. Az erőteljes megjelenésű homlokzatot a két oldalán álló torony szélesebbé teszi, valamint függőleges tagolását is meghatározza. A vízszintes tagolásról az övpárkány és a koronázópárkány gondoskodik, melyeket gazdagon profiloztak. A bejárat a főhomlokzat középső tengelyében nyílik, alacsony talapzattal ellátott toszkán oszlopok fogják közre, melyek a homlokzat második szintjén is felfutnak. A bejárat szemöldökpárkánya, melyet urnadísszel alakítottak ki, három konzolon nyugszik, fölötte ívesen záródó trapézablak látható. Ezzel egy szintben a két torony homlokzatát egy-egy körablak töri át. Az emeleten három ablak nyílik, melyek közül a középső szélesebb. A tornyok falaiban alakították ki a legnagyobb méretű ablakokat, tetejüket lapos sátortető borítja.

A belső teret csehboltozat fedi, mely korinthoszi fejezetű pillérpárokban fut le. Belül a szentély magasabb tere uralkodik, a többi tér boltozata alacsonyabban helyezkedik el.