ismertető

Buda és Temesvár elestét követően 1557-ben Nagyváradon megalakult a Váradi Főkapitányság, melynek feladata a fejedelemség nyugati határának és a váradi várbirtoknak a védelme volt. A reformáció megszüntette a katolikus intézményeket, így a Váradi Főkapitányság intézménye átvette a püspökség és a káptalan uradalmait. A főkapitányi szerep jelentősége abban is rejlett, hogy e posztot betöltők közül többen is a fejedelmi székbe emelkedhettek, mint például Báthori István, Báthori Kristóf, Bocskai István, II. Rákóczi György.

            Az aktuális viszonyok megkövetelték a megfelelőbb erődítés kiépítését Nagyváradon. A középkori püspökvár helyén épült fel a 16. és 19. századokban, több periódusban épült fel az a vár, melynek mára csupán romjai láthatók. A vár tervezésére a legkiválóbb olasz hadiépítészeket kérték fel a fejedelmek, akik egy ötszög alaprajzon álló, újolaszbástyás, sáncolt épületegyüttest terveztek a neoreneszánsz stílus szellemében. Ez az első épület két szakaszban készült el. A külső védőöv a Bethlen bástya kivételével 1569 és 1598 között készült el, az ötszög alakú várkastély pedig 1619-től 1650-ig épült. A külső védőöv GiulioCesare Baldigara, Domenico Ridolfini, Simone Genga nevéhez fűződik, a várkastély pedig Giacomo Resti munkája.

            A várat több ízben is török támadás érte. Először 1598-ban, majd 1658-ban és 1660-ban. Az 1660-as ostrom augusztus 27-én török sikerrel ért véget, miután 46 napig tartották ostrom alatt Nagyvárad erődítményét. A létszámfölény hatalmas volt, 45 000 fős oszmán sereg támadta a 850 fő által védett várat, ráadásul árulás is gyengítette a védelmet. A vár kénytelen volt kapitulálni, ezzel harminckét évnyi török hódoltság vette kezdetét, mialatt létrejött a Váradi Pasaság, mely a várban alakította ki székhelyét.

            Hatalmas fordulópont volt 1692. június 5.-e, mikor majdnem egy évnyi ostrom után sikerült visszafoglalni a törököktől a várat. Az utolsó váradi pasa Abdulatiff és HeisslerDonath tábornok aláírták a kapitulációs szerződést, ezzel a vár az osztrákok kezébe került. Ez a pont volt ugyanakkor a kereszténység győzelme is, Nagyvárad belépett az újkorba.

            A szerződés aláírását követően a vár a Habsburg hadászat védelmi rendszere lett. Az osztrákok minden javítási és újjáépítési munkálatot nagy odafigyeléssel végeztek, számos javítást hajtottak végre több szakaszban. Javították 1692 és 1695 között, aztán 1725-ben. Ezt követően még 1725 és 1755 között, végül 1883 és 1887 között végeztek munkálatokat. A vár fontossága Ferenc József 1857. május 16.-i rendeletével hadkiegészítői szerepre redukálódott, egészen 1918-ig, ám katonai jellege és felhasználása 1998-ig megmaradt.

            A vár belső részén álló fejedelmi palota a későreneszánsz olasz eredetű, centrális kastélytípusának legnagyobb szabású erdélyi példája, ráadásul kialakítása Erdély művészettörténeti szempontjából egyedülálló. A fejedelem és Giacomo Resti, veronai építész egy addig ismeretlen koncepciót dolgozott ki, mely alapján a vár ötszögébe koncentrikusan elhelyezkedő, szintén ötszögű épületegyüttest építettek úgy, hogy a palota öt saroktornya a már álló bástyák vonalába essen, a falak párhuzamosan fussanak a várfal kötőgátjaival.

            A vár két jelentős és ádáz ostromon, valamint egy kaszárnyaszerű átépítésen van túl, ezek következtében mára szinte használhatatlan rommá vált. A különleges, ötszöges építési módot is nehéz már felismerni. Az egykori nagyszabású erődítményből és palotából csupán egy bástya maradt meg teljes egészében, ezen kívül főkapuja áll, valamint faltöredékek maradtak még, melyeket az új épületszárnyakba építettek be.