ismertető

Szalárd templomának építése szorosan összefügg a Zsigmond király ideje alatt nemesi rangra emelkedő Csáki család történetével. A Csáki család a 14. század végén nagy kiterjedésű uradalmat szervezett Bihar megyében, melynek központja Adorjánvár, ugyanakkor legjelentősebb települése Szalárd volt. Szalárdot már a 14. századi oklevelek mezővárosként említik. Csáki Miklós, több vármegye főispánja koldulórendi kolostort alapított abból a célból, hogy a birtokain a szerzetesek igét hirdessenek a pogányok, eretnekek között.

            1400. március 1-jén IX. Bonifác pápa búcsút engedélyezett az épülő egyház számára alamizsnát adóknak, május 1-jén a váradi püspök pártfogásába ajánlotta a ferences szerzeteseket. Az 1402. január 18-án megismételt búcsúengedély már információkkal szolgál az építkezésről. A megtelepedett szerzetesek a ferences rend radikális mozgalmához tartoztak, ez a réteg 1448-ban független obszerváns rendtartományt alapított. A kolostort a Csáki család 1421-es osztálylevele már kész épületként említi. A kolostor falai között 1451 telén hosszabb ideig lakott Vitéz János váradi püspök, valamint 1459-ben Varsányi István, aki Kapisztrán János szentté avatása ügyében járt el. A magyarországi obszerváns provinciai közgyűlést 1468-ban Szalárdon tartották. A felépült kolostortemplom kriptája a Csáki család temetkezőhelyeként is funkcionált. Itt temették el az 1468 körül elhunyt Csáki Ferenc, székely ispánt és fiát Csáki Benedeket.

            A kolostort átalakítását 1533-ban rendelte el a közgyűlés. A meglévő betegszoba melletti három cellából és könyvtárból új betegszobát alakítottak ki, majd ezt a rendelkezést 1537-ben ismét meghozták. Fennmaradt információk tanúsítják, hogy ekkoriban a kolostorban huszonkét szerzetes lakott. 1558-ban Csáki Farkas áttért református hitre, hívei megrohanták a ferencesek kolostorát, meggyilkolták Váradújlaki Ferencet, az akkori gyardiánt és elfoglalták a ferencesek épületeit. A templom ettől kezdve református templomként működött. A szerzetesek az ecsedi várba menekítették a gazdag felszerelést, melyből az 1617-es összeíráskor csak a kazulát, antipendiumot és dalmatikát jegyezték fel.

            A legismertebb szalárdi lelkész Kolozsvári Igaz Kálmán (1620-1667) volt, aki Hollandiai tanulmányai után Kolozsvárra tért vissza, de onnan puritán életfelfogása miatt elüldözték.

            A templomot 1719-ben felújították. Új fedélszékkel látták el, majd később, 1734 és 1736 között ismét átalakításokat eszközöltek, Csáki Zsigmond anyagi támogatásával. Ekkor a hajó is új fedélszéket kapott. A templom tornyán először 1741-ben végeztek munkálatokat, új harangokat 1740-ben és 1760-ban kapott, a toronyóra 1770-ben került fel rá. Ekkor még zsindelytető fedte, amit csak jóval később cseréltek le korszerűbb fedélre. Ismételt átalakítások következtek 1820-ban. A templomot a tornyával együtt fogsoros párkánydísszel ékesítették. Lebontották az egyik támpillért, majd helyére a déli falban nyíló kapu elé előcsarnokot építettek. 1830-ban ismét építkezés következett. A nyugati portikuszt megmagasították, a gótikus ajtaját részben befalazták és elhelyezték benne a jelenleg is látható ajtót és kialakították a kazettás mennyezetet. Az 1840 és 1844 között zajló munkálatok során újabb szint került a toronyra, melyben a harangokat helyezték el és zsindelytetejét ekkor cserélték barokkos stílusú hagymasisakra. Az északi falat áttörő egyetlen ablakot 1872-ban alakították ki.

            A szerzetesek eleinte csak egy, a kolostorban kialakított kápolnát használhattak liturgikus célra, mivel templomuk minden bizonnyal a 15. század közepe táján épült fel. A templom berendezésének egyik legértékesebb darabja a három oszlop által tartott, rokokó elemekkel díszített, kettős koronával ellátott szószék, melyet 1797-ben készítettek. A klasszicista stílusú bútorzat 1802-ben készült, 34 sípos orgonája 1850-ből való. A felszerelés fontos részét képezi számos 18. századi terítő és egy aranyozott ezüst úrasztali kehely és annak tányérja, mely 1772-ből származik. A ferencesek épületegyüttese Bihar megye egyik legértékesebb műemléke.