ismertető

A mai Szászrégen egy 1926-os egyesítés eredmények. Ez évben egyesítették a települést Magyarrégennel. A város lutheránus temploma Szászrégen legrégebbi, ma is álló épülete. A templom építéséről és korai történetéről még a falkutatások során sem sikerült kellő mennyiségű információt összegyűjteni. Újabb falkutatások és levéltári munka szükséges ahhoz, hogy a termplom történetét tisztán lehessen látni. A templomépület befejezése valószínűleg 1330. Ez az évszám áll a szentély emléktábláján. Az 1332-es és 1335-ös pápai tizedjegyzékben már szerepel a plébánia Nikolaus nevű plébánosa, így egészen biztos, hogy a templom vagy annak elődje ekkor már állt. Az épület nagyon egységes, a nyugati kapu motívumaival a templom belső részein is találkozni lehet. Ez a tény is arra utal, hogy 1330-ra már az egész templom készen volt.

            A templom történetéből fennmaradt adat Bánffy László pápai kérelme, melyben a harangos tornyú, cintermes templom ágoston rendi kolostorrá való átalakításának igénye szerepelt. A templom szerepét tervezetten a Szent György kápolna vette volna át. Végül a templom kolostorrá való átalakítása nem történt meg, ám ettől még nem lehet kizárni, hogy ilyen célú átalakítási munkálatok mégis folytak az épületen. Stilisztikai megfigyelések alapján elmondható, hogy valószínűleg 1400 körül átalakításokat végeztek a templomon. 1420-ban a templom György László nevű plébánosát említik, majd 1443-ból maradt fenn levél, melyben az András nevű pap Losonci István kegyúrnak panaszolja, hogy egyik familiárisa elvitte a borát. 1451-ből származik a következő adat, amelyben Losonci István és Albert között vita folyik a templom kegyuraságáról. 1452-ben a Losonci István által Szászrégen templomába helyezett plébánost a pápa lecseréli. 1461-ben a helység plébánosa Mátyás, majd 1521-ből származik egy újabb erre vonatkozó említés, mikoris plébánosa Móré István. A sekrestye ajtaján monogramos címer látható. A címer késő Mátyás-kori címerekre hasonlít, de a (BU/V) monogramot nem sikerült még azonosítani. A Szent Lőrinc kápolna és a déli bejárat pálcatagos kerete a körülbelül 1500-ra tehető átalakítás eredménye. A templom körüli várfal a 16. században már biztosan létezett. A luteránus vallásról a szászrégeniek 1551-ben tértek át az evangélikus vallásra. A templomot a kurucok fölgyújtották a Rákóczi-szabadságharc idején. A megrongálódott templom belső és külső megjelenésének kialakítása, és az északi karzat megépítése Mária Terézia vagy II. József idején történt. A templom oldalportikuszait 1791-ben készítették. Innentől már pontos adataink vannak. A főhajó boltozata és a torony magasítása 1803-ban készült el. A templomot az 1848-as forradalom idején ismét felgyújtották. A berendezés nagy része megsemmisült, a helyreállítását 1851-re bejezték be. Utoljára 1927 és 1930 között végeztek nagy helyreállítást Gustav Müller vezetésével.

            A gótikus stílusban épült eredeti templom egy háromhajós bazilika volt. Főhajójának végéhez kapcsolódó, sokszögű szentélye megegyező szélességű a hajóval. A szentélyhez északról csatlakozik a sekrestye, a déli mellékhajó keleti boltszakaszát délre bővítették, így jött létre a Szent Lőrincnek szentelt kápolna. Ma a déli kapu szolgál bejáratként, de a mellékhajók homlokzatában mellékbejáratok nyílnak. A főhajó nyugati végén emelkedik a karzat, ennek közepén áll a kis harangtorony belső szakasza. A torony nem magas, csak alig lóg ki a főhomlokzat közepén, sisakja, mely négy kis fiatoronnyal rendelkezik, a 19. században készült.

            A templom homlokzatai nagyon igényes kivitelezésűek, díszes, gazadagon profilozott részekkel. A belső kialakítás szintén igényes, részletes. A főhajót csehsüveg boltozat fedi, amely barokk stílusú, stukkó-kartusos díszítésű. A nyugati karzatot a 19. században bővítették, ezen áll az 1855-ben épített orgona. Az orgona eltakarja a torony templomterébe nyíló ablakát. A főhajó déli falában még látható az eredeti, gótikus kialakítás. A mellékhajóba átvezető csúcsíves árkádok és az azokat összefogó két falív, a gótikus elosztásra utaló maradványok. A hosszházban a déli mellékhajó fölött és a nyugati karzat alatt maradt meg a középkori boltozat, mely nem teljes eredetiségében látható, hanem számos restaurálás eredménye árnyalja. A toronyba vezető csigalépcső a nyugati karzatból nyílik, ennek szőlőleveles konzolja a hajóban áll, a tornyot tartó egyik sarokpilléren.

            A templom egyik legértékesebb részlete az északi falban látható. Ez a középkori Erdély legrégebbi felirata, 1330-ból származik, és Tamás mestert, a Szűz Mária tiszteletére felszentelt templom kegyurát, és Nicolaus nevű plébánosát említi. A templom oltára monumentális méretekkel rendelkezik.