ismertető

A reformáció terjedésének elején Szatmárnémeti már csatlakozott az új irányvonalhoz, már 1527 és 1535 között kialakult a református egyház és a hívek áttértek. A református istentiszteletek helyszínéül az első időkben a város plébániatemploma szolgált, melyet Bethlen Gábor fejedelemtől 1622-ben kaptak meg a reformátusok és 1662-ig használták. 1662-ben Cobb császári tábornok visszafoglalta a katolikusok számára és a reformátusok kénytelenek voltak egy új templomot felépíteni. Az építkezés helyszíne a jelenlegi Láncos templommal szemben található telek volt, mely most templomkertként funkcionál. Az első, reformátusok által szatmárnémetiben épült templom 1703-ban leégett, mikor a kurucok felgyújtották a várost. A város lakói elmenekültek és csak 1705-ben tértek vissza. II. Rákóczi Fejedelem engedélyezte, hogy a reformátusok a vár "élésházában" tarthatták istentiszteleteiket, 1707. és 1725. között, egészen addig, míg fatemplomuk felépült. Ez az élésháznak nevezett épület, mai szóhasználattal magtár a város főterén, a Vécsey-ház telkén állt, a mai Művészeti Múzeum épületének helyén.

            A fatemplom elkészülte után a reformátusok áttették székhelyüket új templomukba, de nagyon hamar felmerült egy új, kőtemplom építésének gondolat is. A terv már 1762-ben megszületett, de az építkezéshez csak a Türelmi Rendelet után lehetett nekilátni. Az új templom alapkövét 1788. szeptember 11-én tették le, az 1707-ben elpusztult épület mögötti telekrészen, a régi temető területén. Az építkezés és a berendezés sokáig elhúzódott, a munkálatok 1788-tól 1807-ig tartottak. Az új templom terveit Preinlich Zsigmond kőművesmester készítette, aki a kőművesmunkálatokat és az építkezés felügyeletét is végezte. A kőművesmunkálatok 1794-re már elkészültek, ezt követően a tetőszerkezet kialakítása és a templom berendezése volt hátra. 1807. szeptember 27-én zajlott az új templom ünnepélyes felszentelése. Az építkezés majdnem pontosan tizenkilenc évet vett igénybe.

            A templom számos felújításon ment keresztül a 19. és a 20. század folyamán. Fontos munkálatokat végeztek rajta 1834-ben, 1907-ben és 1934-ben is. A legfontosabb és legnagyobb változás 1944-ben történt. 1944. szeptember 16-án súlyos bombatalálat érte a templomot, melynek következtében beszakadt a tetőzete a berendezése nagyrészt megsemmisült, csupán a torony és a hajó oldalfalai maradtak ép állapotban. A további károsodások elkerülése érdekében nagyon gyorsan egy ideiglenes tetőt húztak fel, majd elkezdődtek a helyreállítási munkálatok. 1947-re sikerült nagyjából rendbe hozni az épületet, ugyanezen év novemberében újra tarthattak falai közt istentiszteletet. Az apróbb, és nem annyira alapvető munkálatok befejezéséig azonban 1957-ig kellett várni. A felújítás során teljesen új tetőszerkezetet és födémet készítettek, újravakolták és újrafestették a falak külső és belső felületét, a padokat, a karzatot és a padlózatot is helyreállították, melyekből még használható állapotú részek maradtak meg a bombatámadás után. 1947-re elkészült a táblás síkmennyezet és új oldalbejáratot nyitottak az 1948-as évben. A templomot, a végső munkálatok befejezte után, 1957. december 1-jén újraszentelték. Az utolsó nagy átalakítás 1989. és 1990. között történt, mikor bevezették a gázfűtést és a külső és belső részeket felújították.

            A Láncos templom, melynek neve az épületet övező, 1862-ben készült lánckerítésre utal, a város belvárosában, a Kálvin téren áll. A templomkertben, a főbejárattal szemben Kölcsey Ferenc mellszobra látható, melyet 1991-ben állítottak fel. A református egyház egykori és ma is használt épületei a templom körül helyezkednek el. Ilyen például az egykori református főgimnázium, mely ma a Kölcsey Ferenc Főgimnázium nevet viseli, valamint az esperesi hivatal, a lelkészi hivatal, a mai Süketnémák Általános Iskolája és a mai Képzőművészeti Líceum. A templom kelet-nyugat tájolású, nyugati oldalon álló, bádogfedeles tornya monumentálisnak hat, uralja az egész épület megjelenését.