ismertető

Székelyudvarhelyen a római katolikus főgimnázium alapítása jezsuita rend nevéhez köthető. A jezsuiták 1592-ben, a Báthory-koszakban jelentek meg Udvarhelyen. 1593 tavaszán érkezett a településre az egyik legképzettebb magyar jezsuita, Vásárhelyi Gergely, aki hittérítés céljából utazott Udvarhelyre, a római katolikus várkapitány, Mindszenti Benedek pártfogásában. Rövid udvarhelyi tartózkodása alatt már minden bizonnyal létrejött az iskola, mely valószínűleg a várban működött. Az intézmény csupán kisgimnázium lehetett, mely magába foglalta a kezdő és a grammatikai fokozatot is. 1595-ben a jezsuiták újraszervezték a hitéletet és az iskola irányítását világi papoknak adták át. Az iskola a következő években, a zavaros politikai-társadalmi viszonyok között megszűnt, Udvarhelyről a római katolikusok majdnem teljesen kiszorultak. A Szent Miklós plébánia csak 1633-ban került újra katolikus kézbe, ahol újraszervezték az iskolát. A jezsuiták 1652-ben tértek vissza a településre, majd rendházfőnökül, Sámbár Mátyás iskolaépítésbe kezdett rövid tartózkodása alatt. A katolikusok és reformátusok között évtizedek óta dúló felekezeti harc azonban Sámbárt menekülésre kényszerítette a városból, így az iskola csak később, 1660-ban épülhetett fel. A megépült iskolaépület a Szent Miklós plébániatemplomtól északra, önálló építményként működött a római katolikus gimnázium fő otthonaként, majdnem kétszáz éven keresztül. Ez egy emeletes épület volt, mely nyolc tantermet és egy pedellusi lakást foglalt magába. Ezen kívül a gimnázium mellett a jezsuiták létrehozták a fiatalok közös szállását, a convictust, mely a folyamatos bővítéseknek köszönhetően 1740-re már hatvan férőhelyesre nőtte ki magát. A 19. század végére ez az épület szűknek és elavultnak bizonyult, ezért egy új iskolaépületet húztak fel 1890 és 1891 között a Felső Piactér délnyugati felén. Az új főgimnázium nagyobb és korszerűbb volt, stílusát tekintve neoklasszicista kialakítású.

            Az új épület húsz évet sem tudott leszolgálni, mikor ismét egy nagyobb, jobb iskolaépületet kívántak építeni. A változtatások fő kezdeményezője az udvarhelyi főesperes, későbbi szombathelyi püspök, Gróf Mikes János volt. Az új épületet az egykori convictus helyén építették, és a területrendezés során az iskolához szerpentines feljárót létesítettek a Piactérről, melyet összekötöttek a jelenlegi Baróti Szabó Dávid utcával. Az új épület terveinek elkészítésére az Erdélyi Római Katolikus Státus pályázatot írt ki, melyet Pápai Sándor műszaki tanácsos nyert el, aki akkoriban, szintén a Státus megbízásából a kézdivásárhelyi és a csíkszeredai római katolikus gimnáziumok terveit is elkészítette. A kivitelezést Király József és Spáda János építési vállalkozók végezték. Az alapozás 1909 májusában kezdődött, az épület novemberben már tető alatt volt. A belső munkálatok 1910 tavaszán kezdődtek, majd ugyanazon év november 20-án ünnepélyes keretek között, MajláthGusztáv Károly püspök jelenlétében, felszentelhették az elkészült főgimnáziumot. A gimnázium 1958-tól Dr. Pteru Groza nevet viselte, majd 1990-től felvette Tamási Áron magyar író nevét, aki az iskola egykori tanulója volt.

            A katolikus főgimnázium monumentális épületegyüttese a Szent Miklós-hegyi plébániatemplom szomszédságában áll. Megépülése óta Székelyudvarhely egyik szimbóluma. Az épület négyszintes, két sarkán rizalit lép előre, melyek közül a bal oldali az egykori igazgatói lakást, a jobboldali a tornaterem emeletes csarnokát foglalja magába. Az épület főhomlokzatának tagolás leginkább vertikálisan jelentős, melyet az ablaknyílások sora alakít ki. A földszinti rész ablaki félkörívesen záródnak, az első emelet szintjét egyenesen záródó ablakok jelölik, a második emeltét szegmensíves nyílások, a harmadik emelet homlokzatát szintén lekerekített sarkú ablakok jelölik. A homlokzat díszítését igényesen kivitelezett, színes majolika ornamensek adják, melyeket a székelyudvarhelyi - és Agyagipari Szakiskola műhelyében készítettek.