ismertető

Temesvár római katolikus püspöki palotája eredetileg nem volt püspöki rezidencia. Az épület egyes részei a 18. század elején épültek, majd lassan egyre bővítették. Először csupán adminisztratív tevékenységeknek adott otthont, ám az 1737-es évtől kezdve a püspökök itt laktak, bár nem volt tulajdonukban az épület. Ebben az évben költözött Temesvárra a csanádi püspökség, és felmerült az új, reprezentatívabb, komondottan püspöki palotának szánt épület felépítése. Az új rezidencia felépítésére azonban anyagi okokból nem került sor. Az épület Temesvár 1758-as, C.A. Steinlein térképén már püspöki rezidenciaként van megjelölve, de később, 1758 és 1780 között mégsem itt laktak, hanem ideiglenesen a katonai kórházban szállásolták el őket. A jelenlegi palota sóhivatalként működött egészen addig, míg püspöki rezidenciává át nem alakították 1780-ben. Egyházi tulajdonba Christovic Imre püspöksége idején került, ez lett a temesvári püspökök első hivatalos és állandó lakhelye. A barokk épületet ez után is többször bővítették, majd 1890-ben teljesen átalakították, mai formáját is ekkor nyerte el. Érdekesség, hogy Ferenc József császár 1890-es temesvári látogatása alkalmával itt szállt meg.

            A temesvári püspöki palota három utca (Savoya utca, Pacha utca, Proclamatiei utca) által határolt saroktelken áll, téglalap alaprajzon. Az épület kétszintes, belső udvaros, sarkain pavilonszerű részekkel, melyek eredetileg saroktoronyra emlékeztettek és kiugrottan a homlokzat síkjából. Mára ezekből csupán kett látható, a Pacha utca két sarkán. A másik két sarkon csak nyomokban felfedezhető egykori ottlétük.

            A palota főhomlokzata a Pacha utcára néz, tizenhat tengelyre oszlik, melyek ritmusa 3+10+3. A két háromtengelyes részt foglalja el a két teljesen megmaradt sarokpavilon, melyek rizalitként lépnek elő a homlokzati síkból, a koronázópárkányuk fölött attika emelkedik, mely a középső tengelyben egy félkörívet zár magába. A félkör fölött egy szegmensívesen záródó ablak nyílik, melyet voluták támasztanak. A tető síkja itt tört vonalú, kiemelkedő. A középső, tíztengelyes részt a tető fölött oromfal választja ketté.

            A főhomlokzat földszinti részén, a második és a kilencedik tengelyben valamikor egy-egy kapu nyílt. Mára csupán a második tengely rendelkezik bejárattal, ám a kapukeret a kilencedik tengelyben is megmaradt. A kapukeret kőből készült, kialakítása kosáríves, fölöttük volutás szemöldökpárkány látható. A többi tengely földszinti falát szegmensívesen záródó, íves szemöldökkel kiemelt ablakok törik át. Az ablakok szemöldökeinek közepén angyalfej látható. Az épület két szintjét erőteljesen kiugró, többszörösen tagolt övpárkány választja el. Az emeleti részen egyszerű kialakítású fülesablakok nyílnak, melyeket a két saroktorony falfelületén egyszerű falpillérek választanak el egymástól. A torony ablakai néhány apró dísszel eltérnek a középső tengely ablakaitól, de nagyvonalakban egységes képet alkotnak. A belső udvarra néző homlokzatok egyszerűek, de nagyon elegáns és igényes kialakításúak.

            Az épület belső részét a püspöki palotává alakítás során, a 18. század végén átalakították. Az átalakítás jelentős volt, eredeti jellegét csupán a a néhol látható dongaboltozat, a másutt felfedezhető csehsüveg-boltozat és az eredeti lépcsőkar őrzi. Például a Savoya utca felöli szárnyban kialakított lépcsőház is az eredeti kialakítás emlékét hordozza, báboskorlátos lépcsőjével. Ez a rész a püspökség irodahelyiségeihez vezet.

            Külső megjelenésében a barokkos jelleget még mindig sikerül felfedezni az épületen, ugyanis a jelentős belső átépítések mellett a külső jelleget nem változtatták meg. Ez valószínűleg azért történt, mert az épület nagyon jól beleillett a 18. század évtizedeiben zajlott építkezések által kialakult egységes városképbe. Sajnos azonban számos külső részlet is eltűnt a 19. század folyamán végzett helyreállítási és átalakítási munkálatok során.