ismertető

Vadász település az egykori Bihar és Zaránd vármegyék határán található, a Fekete-Körös folyó Leveles nevű mellékága mentén. A falu eredetileg a váradi püspökséghez tartozott. Az 1332-es és 1333-as, valamint az 1337-es pápai tizedjegyzék szerint e két évben a falu papja 20, valamint 21 garas pápai tizedet fizetetett be. Ez a nagy összeg arra utal, hogy a helység az esperesség egyik legjelentősebb települése volt. A jegyzékben György nevű papja, valamint két segédlelkész, Domonkos és János szerepelnek. A falu a 14. század második felében a Sámolykeszi és a Vadászi családok birtokában volt. Az a kisebb méretű uradalom, mely magába foglalta a környező kis településeket, Zsigmond király urakodásásnak ideje alatt jöhetett létre. Ennek központja talán éppen Vadász volt, vagy Sámolykeszi. Az uradalom Vadászi Farkas Illés halála után, mivel neki természetes utódja nem volt, Maróti János macsói bán kezébe került, a király adománya által, 1427-ben, minden kegyúri joggal együtt. Farkas Illés már 1422 előtt elhunyt, de özvegye birtokolta utána a falut, aki Maróti családból származott. Katalis, Farkas Illés özvegye később Nadabi Lászlóhoz ment feleségül. 1446-tól a középnemesi rangon álló Miskeiek elfoglalták Vadászt és Sólyomkeszit, mely ellen a Marótiak tiltakoztak, amjd 1561-től komoly pereskedés indult meg köztük. A végeredmény egy kiegyezés lett, a Marótiak visszakapták a falut. Az utolsó Maróti (Maróti Máté, 1476) halála után Vadászt a gyulai várbirtokhoz csatolták, később, 1482-ben Corvin János herceg kapta meg a királytól. Corvin halála után özvegye, Frangepán Beatrix, majd az ő halálát követően második férje, Brandenburgi György őrgróf birtokolta. A 16. és a 17. századok folyamán a vidék a gyulai várbirtok része lett ismét. A lakosság 1580-ban már biztosan protestáns hitre tért, de elképzelhető, hogy már Brandenburgi György őrgróf idején megtörtént ez a váltás. Vadász a hódoltság idején a hódoltsági területek szélére került, de a vallásgyakorlás szakadatlanul folyt. A törököktől való visszafoglalás és a Rákóczi-szabadságharc eseménye miatt a település nagymértékben elpusztult, lakossága a 18. század elején szinte teljesen kicserélődött. A birtokviszonyok sorozatos változása sem ért véget. A szatmári béke után Edelsbacher Zsigmond árendába megkapta a Kamarától, a napóleoni háborúk után báró Simonyi Józsefé lett és a család kihaltáig a Simonyiaké maradt.

            A település románkori temploma a 18. század elején még eredeti, középkori formájában állt. Valószínűleg 1712-ben bontották le a szentélyét. 1744-ben javítási munkálatokat hajtottak végre a templomépületen, melynek keretein belül a tetőt vagy a falkoronát javították ki. 1760-ban a hajót keleti irányba bővítették és megmagasították a templom tornyát. Újabb írásos forrás maradt fenn 1768-ból, mikor szintén toronyjavítást végeztek, 1744-ben pedig átépítették vagy éppen megépítették a templom szentélyét, valamint megnagyobbították az ablakokat és felépítették a déli portikuszt. A jelenleg is látható , a hajóval megegyező szélességű szentély 1806. és 1807. között épület fel, valamint ekkor készítették el a benne található karzatot is. A templom teljes egésze téglából épült. A tornyán látható tagolóelemek utólagos kialakítás eredményei, az eredeti középkori megjelenést a templomhajó homlokzatain pedig a falba vésett ablakok bontották meg. A templomtorony hatszintes, sarkain párkányfejezettel és csüngődísszel ellátott falpillérek állnak. A nyugati homlokzatának meghatározója a pilléres, árkádos kapu. A harangok emeletének ablakai párosablakok, melyeket vakolatkerettel láttak el. E fölött óraszerkezet áll. A templomhajó kimondottan tágas, 24, 8 méter hosszú és 8,2 méter széles. Keleti felén félköríves apszis található. A hajót kazettás mennyezet fedi, két nyugati sarkán átlós falpillérek nyugszanak. A déli oldalon nyeregtetős, egyszerű portikusz látható. A templom karzata a szentélyben áll. A karzatot gerendafödémmel, falazottan alakították ki, épülésének éve egybeesik az apszis megépülésével, két külső pilléren nyugvó három árkádíven áll. A nyugati oldalon is karzat látható, ezt 1801-ben építették fel, fa alapanyagból. Mellvédje eredetileg festett volt, mára ez a festés már nem látható.