Borszék

Útvonaltervező

ismertető

Megye: Hargita megye.
Erdély régió.

Borszék a Gyergyói-havasok, a Kelemen-havasok és a Besztercei-havasok tálálkozásánál, Gyergyószentmiklóstól 40 km-re északra a Bor-patak völgyében fekvő Hargita megyei üdülőváros. Közigazgatásilag és területileg Alsó- és Felsőborszékből tevődik össze. Székelyföld legészakibb települése, mely híres fürdői miatt vált turistaközponttá.

Elnevezése. . .

minden bizonnyal egy magyar szóból származik. Ebben az értelmezésben a bor szónak a jelentése borvízre, ásványvízre értendő. Az utótagot mint szeg használták sokáig (értve szeglet, sarok), de az idők során szék utótag lett belőle (vizes terület. .

Története röviden

Az 1500-as évektől már használatban volt az itteni harminc bővizű borvízforrás. A település határától négy kilométerre, kilencszáz méter magasan található a fürdőtelep, melyek egykor a székelyek egész messze is elhordtak. A XVIII. század első felében építették meg az itteni fürdőházat, a század második felében már palackozásához is nekiláttak, majd vegyelemezésére került sor a század utolsó éveiben.

Tizenöt forrást találunk itt, vize mindnek magas szénsavtartalmú, de az egyéb összetételét illetően eltérés figyelhető meg.

Lakosság:
1910-es összeírások alapján a lakosság nagy része magyar, de nem elhanyagolható az itt élő román kisebbség számaránya sem.
1992-es statisztikák arról árulkodnak, hogy a domináns számú magyarság, a továbbra is kisebbségben lévő románok mellett ekkor már cigányok is éltek itt.
A település egészen 1920-ig, a trianoni békediktátum pontjainak ratifikálásáig képezte a gyergyótölgyesi járás szerves részét Csík vármegyében

Itt, a Borszéki - medence területén hosszú folyamatok eredményeképp tudott megtelepedni állandó lakosság. Ennek oka a terület elszigeteltsége, az erdők nagy aránya, az éghajlati viszontagságok. A népvándorlás viharai itt is átsöpörtek, ennek tényét e korból megmaradt szavak jelzik.

Az itt vásárolt ingatlanok nagy része nyaralóként vagy hétvégi házként funkcionált, főként nyáron érkeztek ide a pihenni vágyók.

Érdekesség, hogy az itteni jótékony hatású gyógyvizet még Báthory Zsigmond is alkalmazta gyulafehérvári udvarában. Ezt írta legalábbis a históriás Bethlen Farkas.

A legelső időszakban Gyergyóditró és Gyergyószárhegy közbirtoka volt, amelyek Borszék mezeje névalakban emlegettek az 1700-as években. Miután állandó lakosság telepedett meg itt, üveggyárat létesítettek, önállóságát viszont csak 1896-ban nyerte el.

Az állandó lakosság betelepítése feltehetően két irányból történt :

A lakosság egyik része a Moldvából, míg a másik a Gyergyói-medence felől érkezhetett. Így a két nemzetiség, akik ekkor itt éltek a székelyek voltak, számarányukat tekintve a kisebbséget a románok alkották ekkor. A családnevek, melyek ezidőtájt gyakran előfordultak a következőek voltak: Eigel, Fokt, Kameniczky, Kolbert, Kramer, Krisztián, Paller, Patka, Pépel, Schiller, Straff, Thalmayer, Vild.

Cseh, sziléziai , lengyel, steiermarkti, bajor munkásság nagy arányban települt le, és vállalt munkát az itteni szénbányában vagy üveggyárban. Az asszimilációs folyamatok hamar lezajlottak, pár évtized és teljesen azonosultak a magyarok életmódjával, nyelvével, kultúrájával.

Ez a folyamat persze nem zajlott zökkenőmentesen, hiszen a kezdeti időszakban elizolálódott egymástól, még a köznyelvben is a székelyeket harisnyás székelyeknek nevezték a nadrágos zipzerek. Előbbi Felső-Borszék lakossága, míg utóbbi Alsó-Borszék lakossága volt.

Mivel területileg is elkülönültek ez még jobban nehezítette az összeolvadás folyamatát. Beházasodási folyamatoknak köszönhetően, amiben nagy segítség volt a közös római katolikus vallás, révbe ért a az asszimiláció. A XIX. század végéig nem alkotott azonban önálló közigazgatási egységet, hiszen Ditró részét képezte. Fejlődésének kulcs borvízforrásaiban rejlett,

Mineralogia magni principatus Transilvaniae című szakmunkája révén híressé vált Johannes Fridvalszki a következő sorok tanusága szerint emlékezik meg a településről: „Borszék a reményvesztett betegek menedéke. ” Több forrás is említi viszont:

gróf Lázár Miklós családi históriája
Anton Kurz
„Borszék Erdély csodálatos üdülője”című munkája

1777-ben Heinrich Juhann Kranz vizsgálta meg az itteni borvíz minőségét és kitűnőnek értékelte. Így vette kezdetét a sikertörténet. Népszerűsítették a víz jótékony határát, több orvos érvényesítette gyógyító erejét.

A külföldi tőke sem maradt el természetesen, jobbára szász és örmény befektetők jelentek meg, sőt a XX. század második felétől az ingatlanbefektetések száma is megsokszorozódott. Ennek oka egészen egyszerűen, hogy az 1970-es évektől formálódott ki a fürdőtelep mai profilja.

Ebben nagyon fontos kiemelni a bécsi Zimmethausen Antal geológus munkáját. Ő volt a fürdő megalapítója. Ő kezdte meg a víz vegyelemeztetését Bécsben, Pest-Budán és Szebenben. Így hozhatták forgalomba. Szárhegy bérbe vette a fürdőtelepet, és megkezdi a fellendítéshez szükséges intézkedéseket. Orosz, olasz, görög, török, moldován cégekkel állapodott meg.

A XIX. század elején üveggyár alapul, szénbányából kitermelés zajlik, a fürdőtelep egyre népszerűbb.

Neves személyiségek is látogattak ide: Blaha Lujza, Mihai Eminescu, Vasile Alecsandri.

A 20. század minden megpróbáltatásai különösen a két világháború és az impériumváltás a töretlenül fejlődő immáron világhírű fürdőt kedvezőtlenül érintették, amelyre ráadásként a szocializmus építésének hazug gazdaságpolitikája már csak kegyelemdöfést adott. Borszék, az egykoron Karlovy Vary-val, Badennel, Tátrafüreddel egyenrangú fürdőhely ma már csak árnyéka önmagának. A gyönyörű sétányok, a bájos fürdőpavilonok, de főleg a gyógykezelő központ teljes mértékben leromlottak és a sajátos fürdőhelyi „színes világ” csak az emlékezetben maradt fenn.