Dés

Útvonaltervező

ismertető

Megye: Kolozs megye.
Erdély régió.

Dés a Kis- és Nagy-Szamos összefolyásánál fekvő Kolozs megyei város, melyhez közigazgatásilag az alábbi települések tartoznak: Désakna, Kissomkút és Pestes.
A középkori lakosság felfedezte kiaknázható lehetőségeit így a bányászváros sóbányászati központtá vált.
Érdemes tudni még róla, hogy előbb Belső-Szolnok, majd Szplnok Doboka vármegye székhelye. . Kolozsvár innen csupán 57 kilométerre található.

Elnevezése

egy hagyomány kapcsolódik névalakjához. Az itteni lakosság a település területére érkezvén imádkozott és megpihent. A tömegek a Deus szót skandálták háromszor egymás után.
Tudományosan megalapozottabb az a teória, hogy a névalak a Des személynévből származik. Magyar eredetű egyébként német és román névalakja is.

Története röviden

Az első írásos forrás, mely konkrét említést tesz róla, a XIII. századból származik. Ebben a forrásban Deesként olvashatunk róla. Az itteni várat II. Endre építtette. Helyileg a Rózsa hegy legtetején található. A XIV. század elejétől kezdve egyetlen forrás sem említi. Károly Róbert király telepítette be ide a szászokat értékes privilégiummal felruházva: szabad királyi várossá nyilvánította Dést.

A XV. században a sanyarú sorsú parasztok fegyvert ragadtak és vereséget mértek az erdélyi varga csapataira.

1214-ben Dees néven említik először. Egykori várát II. Endre uralma alatt építették, a kolozsvári út melletti Rózsa-hegy tetejének északi részén. 1310 utáni sorsa ismeretlen. Károly Róbert szászok telepített ide, majd a szabad királyi városok jogaival ruházta fel őket. 1437-ben a város mellett győzte le a felkelő parasztsereg az erdélyi vajda seregét. A fejedelmek kedvelt tartózkodási helye volt. 1616. november 20-án határában verte szét Bethlen Gábor serege az Erdélyre törő Gombos András hajdúhadát. 1661-ben a török felégette, majd ezután palánkkal és sánccal erősítették meg. 1686-ban és 1689-ben a császáriak rabolták ki, 1697-ben tűz pusztította. 1703-ban és 1706-ban a labancok égették fel.1717-ben a krími tatárok dúlták fel, ekkortájt szűnt meg a sóbányászat is. Ma sem a vár, sem a városfal nem látszik. 1848. november 22-én a császáriak itt verik meg Katona Miklós őrnagy seregét, december 23-án itt ver meg Bem egy császári hadosztályt, 1849. január 6-án itt ütközött meg Bem Wardener császári tábornokkal.

1910-ben 11 452 lakosából 7991 magyar, 2911 román és 445 német volt. 2002-ben 38 437 lakosából 32 678 román, 5433 magyar, 258 cigány és 21 német volt.

Látnivalói

a település központjában, a főtéren látható az 1400-as években megépített templom, mely gótikus stílusjegyeket hordoz. Többször szükségessé vált felújítása, átépítése, például a XVIII. században. Umling Lőrincz alkotása a páratlan szépságű virágmintás karzat, a szószéket pedig Sipos Dávid faragta. A templom tornya mintegy hetvenkét méter magas. Ehhez társul még fiatornya, számszerint négy. Nem messze a templomtól, fejedelmi udvarház található.