Vársonkolyos

Vársonkolyos Bihar megyében található község.  Több társközsége van, melyekkel egy közigazgatási egységet alkot: Körösbánlaka, Körösbánlakierdő és Tízfalu.


A település érdekessége, hogy egy szurdokvölgyben fekszik a Királyerdő északi részén, és hogy területén ömlik a Méhsed és az Izbendis a Sebes-Körösbe.
Számtalan, páratlan szépségű barlang található itt: a Bíró Lajos-barlang , Izbendis-barlang , Kecskés-barlang , Nagy Magyar.

Elnevezése:

Az első írásos források, melyek említést tesznek a faluról, a 13. századból származnak és Sunkulus néven írnak róla. Ez az elnevezés feltehetően abból ered, hogy akkoriban a falu lakosainak nagy része méhészettel és lépkereskedelemmel foglalkozott. Ma is használatos nevén, Várfaluként először egy 16. század elején keletkezett írásos forrás említi.

Története röviden:

Anonymus történetíró egyik művében említést tesz Igfon erdejében található Tündér-vár, ahová a kalandozó magyarok félelmetes íjzápora elől Mén-Márót menekült.  A helyi lakosság szerint az említett vár, ezen a területen állt egykor.

Az 1700-as években a falu  a Telegdy-uradalom része, majd a későbbiekben a Kállay, majd Friedmann, végül a Zichy-ek tulajdonát képezte.

A Körös-szoros feletti sziklán álló vadászkastély építtetése Zichy Ödön nevéhez fűződik.

Az  1800-as években a gazdaság legmeghatározóbb elemei a mezőgazdaság mellett a mészégetés, a tűzálló anyag bányászata, a fafeldolgozás és a jó minőségű samott-téglagyártás.
A 19. század fontos vívmányai közé sorolható, a Nagyvárad-Kolozsvár között megépült vasútvonal, mely a falu gazdaságát még jobban fellendítette.
1910-es népszámlálási adatok szerint az itt élő lakosok nagy része ortodox vallású román nemzetiségű. A magyarság létszáma a térségben rendkívül  csekély. A falu ortodox temploma a 19. században épült.


A második világháborút követő szocializmus időszakában a gazdaság a szovjet minta mechanikus átvételére jellemző motívumokat tartalmazta. Jellemző a nehézipar nagyarányú fejlesztése: a környéken ebben a pár évtizedben rengetek bánya nyílt, megannyi lakótelep épült, amelyek már komfortos körülményeket biztosítottak a lakóknak.

Fontos pillanatnak számít, amikor a magyar barlangász, Bagaméri Béla feltárta 1957-ben a Szelek barlangját.

Az 1996-ban megalakult Amatőr Barlangász Klub tevékenységé révén megannyi bánya került feltárásra.

1992-es népszámlálási adatok arról számolnak be, hogy a lakosság 7%-a magyar.