ismertető

            A brassói Szent Bertalan ágostai hitvallású evangélikus szász templom elődje 1223 körül épült, nem sokkal a bécsi lovagrend Barcaságba való letelepedése után. A templomot az építését követő évtizedekben már újjáépítették, ezekről a munkálatokról írásos bizonyítékok hiányában, csak stilisztikai megfigyelésekre alapozva lehet megközelítőleges évszámot megjelölni, de kevesebb tévedéssel jár, ha a munkálatokat a 13. század második felének végére datáljuk. A török hadak ostromai 1421-ben és 1438-ban is hatalmas rongálást végeznek a templomon, ezért azt a 15. században részben felújították. A felújítás a főhajót és a kereszthajót érintette leginkább. A munkálatos eredménye nem maradt meg sokáig, az óváros ostromakor, 1611-ben a templom ismét súlyos károkat szenvedett. Ismét helyreállításra volt szükség, melyet 1612 és 1670 között végeztek. Anyagi források hiányában az építkezés hosszan elhúzódott és néha szünetelt. A sekrestyeoltár 1758-ban állították, a főoltár 1791-ben készült. A boltozatok egyes részeinek felújítását 1819 és 1821 között végezték. A templom ismét súlyos károkat szenvedett, mikor 1833-ban tornya összedőlt és megrongálta a déli mellékhajót és az előcsarnok boltozatát. A tornyot és a beomlott boltozatokat Andreas Dienes építész irányításával újjáépítették, rendebhozták. A parókia épülete 1905-ben épült , a templom orgonája 1923-ban készült el, majd még ebben az évben felkerült a toronyóra is.

            A templom Brassó Óvárosában, a Gespreng hegy lábánál található, mely mára ipari negyeddé alkult át. Valamikor még egy Brassónál korábbi település központját képezhette, de a templomon kívül erre semmi más nyom nem utal, feljegyzések, leletek nem maradtak fenn erre vonatkozóan. A templomot kör alaprajzú várfal keríti körbe, melynek egyetlen bejárata a templom mai, nyugati bejáratával szemközti kis kapu volt. Mára, a parókia 20. század eleji megépítése és a várfal vonalába való beékelési munkálatok közvben új bejáratot készítettek a templom keleti része felől is. A templomkertben szász evangélikus temető található, melynek síremlékei között megtalálható többek közt Mattis-Teutsch János örök nyugvóhelye. A templom valójában egy kereszthajós szerkezeű bazilika, melyhez kápolnákkal körülvett sokszögzáródású szentély csatlakozik. Nyugati homlokzatán két torony magasodik, melyek közül csak az egyik emelkedik a koronázópárkány fölé. A bazilika szentélye a nyolcszög három oldalával kapcsolódik a hajóhoz, északon a sekrestye szegélyei, délen egy kis kápolna, melyet a bejárati előcsarnok egészít ki. A kápolnák északi homlokzatán csak apró, dísztelen lőrés ablakok nyílnak, déli oldalukon gótikus stílusú mérműves, egymáshoz illesztett, kétkaréjos ablakok állnak, fölöttük egy négykarélyos körablakkal töték át a homlokzat falát. A szentély homlokzatát vízszintes irányban a támpillérek lábazata és vízvetői, a koronázó párkány alatt futó, váltakozva félkörívesen és egyenesen záródó vakárkád sáv tagolja. A szentélybe vezető északi és déli bejáratok a szemöldökgyámos és a karéjos lezárású megoldások kombinációi.

            A templom főhajójának külső tagolása egyszerű, csak a kereszthajó sarkaihoz és az északi rész oldalához csatlakozó támpillérek adják. A déli oldal nyugati részén a főhajó homlokzatához csatlakozva lépcsőtorony áll, melynek lépcsője a padlástérbe vezet. A nyugati torony a 19. századi toronyomlást követően épült, ötszintes építmény. Legaló része tagolatlan, fölötte vízszintesen tagolt, négykarélyos ablakú emelet áll, ezt egy gótikus stílusú csúcsíves ablakokkal ellátott szint követi, emlyen egy kváderezett sarkú emelet követ az órával, végül az egészet egy sokszörgzáródású toronysisak zárja le.

            A templomon az úgynevezett ciszterci építészet hatása látható, főleg a szentély és a kereszthajó kialakításán lehet megfigyelni.