ismertető

Dés települése már a honfoglalás idején lakott vidék lehetett. Erre az itt talált 10. századi kard utal, a 11-12. században épült a vára.

            A település első plébániatemploma, mely Szűz Mária tiszteletére volt felszentelve, az Óvárban állt. Ez egy 13. századi templom volt, melynek Péter nevű papját az 1332-es tizedjegyzék említi. A 15. században megépült az új plébániatemplom a főtéren, ezt követően a várban lévő már csak kápolnaként működött. A régi templom a reformáció ideje alatt elpusztult, romjaiból emléktornyot készíttettet a város főbírója, 1578-ban. A tornyot román nacionalisták megsemmisítették 1938-ban, így mára már az sem látható.

            A dési református templom tehát a település második temploma. Első írásos említése 1453-ból maradt fenn, de stilisztikai megfigyelésekre alapozva, építése az 1440-es évekre tehető. A templom melletti Szentlélek-kápolna is hamar megépülhetett, 1458-ban már említés maradt fenn róla.

            Az újraöntött középkori harangon az 1477-es évszám olvasható, mely a torony befejezésének évszámára utalhat. A templomban található oltárok 15 és 16. századi adományok. A település egyre fejlődött, 1530-ban malomépítési engedélyt kapott Szapolyi Jánostól a plébános, 1551-ben Izabella királyné kincstárnoka, Fráter György visszaadta a templom által fizetett tizedeket, hogy fordítsák a templom javítására. 1553-ból származik egy megegyezés a sóvágó munkásokkal, mely szerint ők is dolgoznak a templom javításán, amennyiben ez szükséges lesz.

            A templomot a reformáció idején mindig az a felekezet használta, amelyik a legnagyobb létszámmal bírt, az is elképzelhető, hogy időnként egyszerre többen is használták. A templom az utolsó plébános halálával, 1554-ben evangélikussá vált, 1558-tól reformátusok kezében volt, 1568-tól pedig unitárius felekezet használta. 1556-ban lebontották a templom kápolnáit, de lehetséges az is, hogy raktárként használták és ennek következtében romlott le az állapota. A nyugati falon található emlékfelirat szerint ezeket a részeket 1588-ban javították. Az egész város, a templommal együtt 1591-ben tűz martalékává vált. A javítások, újraépítések finanszírozásának céljából a település háromévi adóját engedte el Báthory Zsigmond. 1612-ben bővítették ki a templomot övező várat, városvédő céllal. A reformátusok kezelésébe a 17. század elején kerülhetett újra a templom. I. Rákóczi György fejedelemnek köszönhetően, az ő idejében a templom bővült és hibáit javították. 1642-ben újabb tűzvész pusztított, leomlott a torony, beomlott a templomhajó és a szentély boltozata. Rákóczi György finanszírozta a felújítási munkálatokat, a boltozatot Ács János készítette el. Ebből az időből fennmaradt néhány a mennyezet festett gerendáiból, ami a padlástérben még látható. A felújítás komoly munkálat volt, a fejedelem olasz származású építésze, Agostino Serena 1647-ben Désen járt, ezt megelőzően 1643-ban Fundáló Sárdi Imre tette tiszteletét. Feliratok árulkodnak arról, hogy a munkálatok 1650-ben fejeződtek be. A templom ezt követően 1697-ben leégett, ekkor semmisülhetett meg a Rákóczi által készíttetett mennyezet. Tiege tábornok labanc csapatai 1706-ban feldúlták, elvitték a sekrestyében elásott templomi kincseket. Ez nem volt még elég csapás, a templom 1707-ben ismét leégett. Az ezt követő évtizedekben számos nagy munkálat zajlott, 1720-ban megépült a nyugati énekeskarzat, 1726-ban új mennyezet készült. 1765-ben a keleti és északi falak hosszán karzat épült. A szentély boltozata 1776-os, a kazettás hajóboltozat, mely egységesen sötétkék színű, a 1779-es. Szintén ebben az időben épült a faragott, festett szószékkorona és az ablakok javítása is ekkor történt. Az 1880-as években bontották el a templomot övező várfalat, melynek helyébe a ma is látható historizáló kőkerítés épült. 1902-ben újabb restaurálás történt, majd 1960-ban újabb felújítást hajtottak végre a külső részeken.

            A Szent István tiszteletére felszentelt dési templom ma is impozáns látvány, a település piacterén magasodó monumentális építmény, csodás mérműves, csúcsíves ablakokkal.