ismertető

Viszonylag kevés információ maradt fenn Gyergyószentmiklós egyházközösségének keletkezéséről, leginkább csak következtetések alapján lehet azt állítani, hogy valószínűleg a 13. és 14. században már létezett. Az 1332-es pápai tizedjegyzékben olvasható egy Nicolaus nevű pap, mely köthető a gyergyószentmiklósi gyülekezethez, de az akkori település és a templom nem a mai helyen, hanem a Both várának környékén lehetett.

            A ma is látható templom elődje feltehetően a 15. század végén épült, melynek alapjait Tarisznyás Márton vezette ásatás során tárták fel, 1964-ben. A régészeti leletek jó állapotban maradtak fenn, általuk megállapítható, hogy az egykori templom körülbelül 25-28 méter hosszú, 6 és fél méter belső szélességű épület volt. A mai torony aljában álló ajtó kerete is ebből a templomból maradt meg, felső részén az 1498-as évszám olvasható. Ez az egyetlen forrás, mely a régi templom építésének évét vagy újjáépítés évét jelöli. A torony alsó szintje a 15. századra datálható, mert belsejében befalazott későgótikus ablakok láthatók. A következő, konkrét forrásból ismert évszám a templom történetében, egy 1499-es adománylevél, mely az egyháznak, Gergelyfy Györgyné által adományozott három szomszédos telekről szól.

            A 17. század első felében Ferenczi György plébános és püspöki helytartó kezdeményezésére a templomot kibővítették. A plébános feljegyzéseiből kiderül, hogy a templom átépítését 1629-ben kezdték el. A munkálatok kiterjedtek a templom megnagyobbítására, karzat építésére és a fedél javítására. A felújításhoz, bővítéshez szükséges anyagi támogatást a hívek megadóztatása jelentette. Az adó összegét ülőhelyek szerint szabták ki: a férfiak 50 dénárt, a nők 25 dénárt, a jobbágyok és a zsellérek 10 dénárt kellett fizetni. Az állóhelyek szintén 10 dénárnyi adót jelentettek fejenként. A Cinterem kibővítésére is szükség volt a magas számú halálozások miatt, ezért 1634-ben ezeket a munkálatokat is végrehajtották.

            A tatárok dúlásai 1657-ben és 1661-ben nagy károkat okoztak, később a templomot nem újították fel, hanem 1756 körül lebontották. Helyéra elkezdték építeni a ma is látható épületet.

            A 18. századi templomépítés Sikó József plébános ideje alatt zajlott. A felfogadott építész a csíkszentmártoni Fogarassy György volt, akinek nevét a templomban elhelyezett emléktáblák egyike őrzi. Az első táblán álló írás szerint a templomot Szent Miklós tiszteletére Főtisztelendő Báró Sztojka Zsigmond Antal püspök meghagyásából építették 1756-ban. A megjelölt évszám a templomépítés befejező dátuma, és még három helyen jelenik meg: a templomhajó külső boltozatán és még két emléktáblán.

            Ekkor készítették a torony második szintjén található napórát, melyet az „Ortus, docet bene vivere" (Napkelet, taníts meg helyesen élni) felirattal láttak el. A napórát az 1993-as helyreállítási folyamatok alatt találták meg. Az építkezés befejező munkálata a cinterem kibővítése volt. A mai kapuépület is ebből az időből származhat, de ezt csak stilisztikai megfigyelésekre és következtetésekre lehet alapozni.

            A templom oltárai nem egyidőben készültek. A főoltára 1780-ban készült. A Nepomuki Szent János oltár 1776-os, Lukács János adományából. A Keresztelő Szent János oltár Lukács Jakab adománya, 1775-ben készült el. 1869-ben, Ágoston Károly plébános ideje alatt nagyobb hangvételű felújítási munkálatokat végeztek. Kicserélték a padokat, új padlót raktak le és a torony sisakját bádogfedélre cserélték. A templom neogótikus orgonája 1877-ben készült. Az orgona Kollonits István munkája, a templomnak Fogarassy Mihály püspök adományozta.

            Érdekesség, hogy a templom szentélyében egy ember nagyságú Szent Miklós szobor áll, mely egykor a szárnyas oltár része lehetett, bár erről is csak feltételezések vannak. A szobor feltételezhetően középkori, faanyagból készült, állapota meglehetősen rossz. Az évek során valószínűleg sokat rongálódott, karjai hiányoznak és a Szent Miklós előtt térdelő lányalakok már alig felismerhető állapotban vannak.