ismertető

Az Egyetemiek Háza Kolozsvár jelentős építménye és kulturális helyszíne volt. Helyén Kolozsvár első kőszínháza állt, mely nem csak a város első kőszínháza, hanem a magyar nyelvterület első ilyen célt szolgáló épülete is volt.

            Az első állandó kolozsvári színtársulat első előadását 1792. december 17-én adta a Fő téren álló Rhédey-ház tánctermében. A színtársulat előtt számos kezdeményezés volt hasonló céllal, de egyik társulat sem bizonyult hosszú életűnek. A megalakult színtársulat az első előadást követően több helyszínen is fellépett, tevékenységüket elismerés övezte, fellépési gondjaikat megoldani kívánták. Az országos színházi bizottság 1802-ben úgy döntött, színházépületet emel, erre a célra gyűjtést kezdeményeztek. 1803-ban megvásárolták a református kollégium tulajdonában lévő telket, majd egy évvel később, 1804 tavaszán elkezdődött az építkezés, a terveket Alföldi Antal pallér készítette. Az építkezés egészen 1821-ig elnyúlt, mert a napóleoni háborúk és a következmények, mint a pénz elértéktelenedése, nagyban hátráltatták a munkálatokat. A befejezést követően egészen 1906-ig használták színházként, majd miután megépült a Hunyadi-téri színház, melyet a bécsi Hellner és Felmer cég kivitelezett, a társulat átköltözött az új, modern épületbe. A Farkas utcában lévő épület feleslegessé vált, a kormány az egyetemnek adta el. Az egyetem a gyűjteményeinek elhelyezésére, tárolására használta, évtizedekig raktározta itt a Botanikai Intézet anyagát. A színház, az 1920-as években, mikor vezetője Janovics Jenő volt, többször kísérletet tett az egykori színházépület visszavásárlására, de egyszer sem járt sikerrel. Időközben az épület jelentősen tönkrement, állapota kimondottan rossz lett. Az újjáépítés és ismét az eredeti rendeltetésének való megfeleltetése többször felmerült, ám ezeket a törekvéseket nem koronázta siker. Az egyetem végül radikális megoldásra szánta el magát, 1934-ben lebontatta. A bontás után egy új, modern diákházat építtettek, melynek tervezője George Cristinelle volt, annak a bukaresti építészpárosnak egyik tagja, akik a görögkeleti katedrálist tervezték. Az építkezéshez anyagi forrást a Gheorghe Tatarascu vezette liberális kormány adta. A szokásos kötségvetésen kívül még 44 millió lejt ítélt oda építési célokra. Az egyetem ebből a pénzből csillagvizsgáló intézetet is épített és felszerelt. Az építési munkálatok 1935 és 1937 között zajlotta, a modern diákház ünnepélyes átadására 1937. június 13-án került sor. Az átadási ünnepségen jelen volt az akkori román király, II. Károly is. Az egykori színházépület használható anyagát is hasznosították az építkezés során. Az új épület Colegiul Regele Carol II, azaz II. Károly akadémiai kollégium nevet kapta. 1940-től, a második bécsi döntés után Egyetemi Mátyás Király Diákházként működött, az Egyetemiek Háza elnevezést a Diákművelődési Ház megépülése után kapta, melyet a Béke téren emeltek. Jelenlegi hivatalos elnevezése Colegiul Academic azaz Akadémiai Kollégium. Az épület hosszú ideig az 1955-ben alapított Kolozsvári Filharmónia előadásainak helyszíne volt egészen a 2003-as felújításig, majd 2012 őszén a filharmónia beköltözött újra visszaköltözz az épület nagyobbik tömbjébe. Kisebb tömbjében irodák működnek, udvarán nyári vendéglő. Nagyterme ezer férőhelyes és zenei események megtartására kimondottan alkalmas.

            A bauhaus stílusú épület a kolozsvári tudományegyetem központi épülete mellett a farkas utca és a Színház utca sarkán áll. Az épület két kőtömbből áll, ezeket árkádokkal ellátott belső udvar választja el. A főhomlokzat mellett, a bejárattól balra áll egyetlen, keskeny, egyszerű tornya. Az épület homlokzata nem díszes, inkább letisztult és sima, egységes szürke színnel, tagolatlan falfelületekkel.

            2012. november 30-án a bejárati ajtótól jobbra elhelyeztek egy emléktáblát annak emlékére, hogy ezen a helyszínen állt a magyar nyelvterület első színháza.