ismertető

A jelenleg is álló kolozsvári református kollégium valószínűleg 1799 és 1802 között épült, bár véglegesen csak sokkal később készült el. A kivitelezésre Leder Józsefet kérték fel 1799-ben és feltételezhető, hogy a kollégium terveit is ő készítette, bár erre vonatkozóan nem maradt fenn írásos emlék. Leder József Kolozsvár egyik legfelkapottabb kivitelező mestere volt és a tervezésben is jelentős személyiségnek számított.

A ma is látható épület nyugatra helyezkedik el az elődjétől, melyet Agostino Serena épített 1651 és 1653 között. Ezt az épületet ma Ókollégium néven ismerik. Az épületet 1780-ban kibővítették, de végül az 1798-as nagy kolozsvári tűzvész olyannyira megrongálta, hogy bár a tűzvész után ősszel megpróbálták kijavítani, végül bontásra került sor. A lebontott falak anyagát felhasználták az új kollégiumépület falaihoz, és egy részét eladták.

Az új kollégium építéséről hiányosak az adatok, de azt biztosan lehet tudni, hogy 1799 és 1802 között zajlott a legintenzívebb munkavégzés. Az építkezésre vonatkozó korabeli számadástöredékből lehet tudni, hogy ebben az időszakban számos kifizetésre került sor. Ebben az időben épült meg az épülettel szemben lévő két tanári lakás is. Az építkezés munkálatait számos elismert mester végezte: Jónás István ács, Füzi Mihály, majd Kolozsvári Ferenc asztalos, Ungvári István lakatos, Schindler Mihály kőfaragó, Krausz György fazekas, Poltzer Antal üveges.

1802 tavaszára elkészült huszonhét lakószoba, két tanítói ház, öt osztályterem. Az építkezés menete ekkor megakadt és szüneteltetni kellett a munkálatokat, mert anyagi gondok merültek fel. Végül támogatásért folyamodtak a Főkonzisztóriumhoz, hogy a félkész részeket tető alá hozhassák az év végére. Az építkezés befejezéséhez anyagi támogatással is még öt évre volt szükség. 1806-ban szintén anyagi támogatást kellett kérni a felsőbb szervektől és a helyzet nem változott 1810-re sem. 1810-ben még nem volt tökéletesen kész minden szoba. Hat szobában és egy auditóriumban csak a kőművesmunkákat fejezték be, a könyvtár pedig még teljesen a munkálatok elején járt. Az auditórium és a könyvtár befejezése csak később, az 1820-as években valósulhatott meg, szintén az anyagi források kimerülése miatt. 1818-ban Gold Ferenc pallér, aki a harmadik tanári lakást építette, megcsinálta a könyvtár kőművesmunkálatait, melyről nem maradt fenn részletes adat. Valószínűsíthető, hogy az auditóriumi és a könyvtári boltozat elkészítése is Gold Ferenc pallér keze munkáját dicséri. 1817 és 1818-ban készült el az auditórium katedrája és székei, melyeket Binetz Mózes készített, aki 1819-ben a könyvtár asztalosmunkáit végezte. Ugyanekkor végezte el az üvegezést Deitel Ignác.

Az elkészült könyvtárban 1819-ben sikeresen berendezkedtek. Díszítésként száz darab rézmetszetet és Rhédey Ádám által ajándékozott Teleki Sámuel – mellképet tettek ki. 1826-ban orgonavásárlásra Rhédey Ádám 500 rajnai forintot adományozott a kollégiumnak. Az orgonát Eitel András mester készítette, az auditóriumban állították fel, egy direkt erre a célra tervezett és kivitelezett karzaton. Az orgonát 1827-ben állíttatták fel Paksi István asztalossal.

            A református kollégium egy négyszög alaprajzú, háromszintes, négy szárnyból álló műemléképület. Főhomlokzata 17 tengelyes, megjelenését az egyszerűség jellemzi. Az épület sarkait rusztikus lizénák ékesítik, vízszintes tagolásáról az egyszerű övpárkányok és a kissé díszesebbre kialakított, gazdagon profilozott koronázópárkány adja. Nyílásai kereteléssel ellátottak. A középtengely kissé előrelép a homlokzat síkjából, ebben található a kollégium bejárata. Az épület északi, keleti és nyugati szárnyának belső, udvari homlokzatát kosáríves árkádos folyosó jellemzi, mely eredetileg minden szinten nyitott volt, de mára a földszinti árkádok kivételével mindet beüvegezték.