ismertető

A ma is látható, régebben városháza gyanánt használt épület helyén a régi tanácsház állt már a 16. században. Erről tanúskodik egy 1537-ből fennmaradt írásos emlék, mely már akkor tanácsházaként említi. Az első épület reneszánsz stílusban épült, hogy mikor, azt nem lehet tudni. Kétszintes házról van szó, melynek alsó szintjén ülésezett a Százak tanácsa, felső szintjén pedig a szenátorok. Főhomlokzata gazdagon díszített volt, latin nyelvű szentenciák, szállóigék és allegorikus figurális díszítések tarkították. Ezek mellett Báthory Gábor, I. Rákóczi György fejedelem és a Szász Egyetem címerét is felfestették a homlokzatra.

Az épület több alkalommal is elégett. Először 1775-ben pusztította tűzvész. Ezt követően renoválták, majd 1795 körül Veress Mátyás, a hét szabad királyi város címerét festette fel a homlokzatra és bővítette az igazság allegóriájának kompozícióját is néhány jelmondattal. Veress Mátyás Erdély egyik legtehetségesebb és legfelkapottabb festőművésze volt az 1700-as évek vége felé és az 1800-as évek lején. A kifestés után nem sokkal, 1798-ban ismét tűzvész rongálta az épületet, de ezúttal olyan károkat okozva, hogy a felújítás helyett felmerült egy új városháza felépítésének ötlete. 1799-ben már el is készült a terv és a költségvetés, ám az erdélyi építési hatóság (Aedilis Directio) inkább az épület helyreállítását javasolta, az anyagi források hiánya és a telekproblémák miatt. A helyreállított épület csak rövid ideig töltötte be funkcióját, 1826-ban nagy földrengés következtében teljesen használhatatlanná vált. Ettől kezdve még a tanácsüléseket sem tarthatták a veszélyesen megrongálódott épületben. Még a földrengés évében elkészült az új terv és költségvetés egy új városháza felállítására. A tervek és költségvetés készítője Winkler György volt, aki igen megbecsült személyisége volt szakmájának.

            Az új városháza felépítését csak 1840-ben kezdték el, mert a pénzhiány miatt hosszas huzavona alakult ki. A lebontott középkori városfalak és bástyák köveit is felhasználták az építkezés során. A tervek és az anyagi források nem álltak szinkronban egymással, ezért a tervek módosítására felkérték a világot látott Böhm Jánost, majd Kagerbauer Antalt. A két tervező munkái közül az utóbbinak javaslatait fogadták el, aki 24 324 ezüstforintért vállalta el a munkát.

            Kagerbauer Antal egy rusztikázott főhomlokzatot képzelt el, melyet félköríves záródású ablakok és ajtó törnek át, hármas kapunyílást tervezett a főhomlokzat alsó szintjére. Mindez az európai romantika jellegzetes megoldásai tükrözi, melyek leginkább a müncheni Rundbogenstil típusú épületeken megfigyelhetők. Ezek a jellegzetességek a korai reneszánsz irányzat ihlette firenzei paloták alaprajzának, és díszítésének megoldásaira emlékeztetnek. A régi városháza ilyen jellegű kialakítása ezen stílusok és jellegzetességek egyik legkorábbi erdélyi példái.

            Az új épületet 1845-ben avatták fel ünnepélyes keretek között, építőmesterét pedig a városi polgárok sorába iktatták, érdemeinek elismeréseképpen.

            A régi városháza épülete Kolozsvár Fő terének délkeleti sarkán áll. Alaprajza „U” alakú, homlokzata héttengelyes, megjelenése elegáns, és impozáns. Mára néhány hozzátoldott résszel gazdagodott, mellyel együtt majdnem a telek Király utcára nyíló széléig elér. Hármas kapuzata fölött kovácsoltvas mellvéddel ellátott erkély látható, fölötte a Kolozsvár címere. A városház fedele csehsüveg boltozatos, hármas kapuját dór oszlopok veszik közre. Az épület belső része barokkos kialakítású, lépcsőinek mellvédje kőurnákkal díszített, előcsarnoka tágas. A lépcsőforduló falán az építéskor lebontott középkori várfal és bástyák köveiből való építési táblák díszítették, melyeket az 1980-as években elszállítottak a kolozsvári Történeti Múzeumba. A táblák Báthory Kristóf vajda és I. Rákóczi György fejedelem építési táblái voltak 1581-ből és 1641-ből.