ismertető

1870-ben, a vasút kolozsvári kiépülését követően kiemelt jelentőséget kapott a város Fő teréről a Dózsa György és a Nagy utcán keresztül a vasútállomásra vezető útvonal. 1884-ben Haller Károly, akkori kolozsvári polgármester felkérésére Debreczeni Balázs építész rendezési tervet írt ki az említett fenti útvonal kiépítésére, modernizálására, melynek fő célja lényegében egy új vashíd megépítése volt. A munkálatokat azzal kezdték, hogy lebontották a Szamostól északra futó Zsidó utca házait, ezáltal kiszélesítették a Nagy utcát, könnyebben megközelíthetővé tették a vasútállomást. 1889-ben a Dózsa György és a Nagy utcát kétsávos vashíddal kötötték össze, melynek helyén Kolozsvár régi, 17. századi nagyhídja állt. Az 1890-es években a város vezetősége felhívást tett közzé a hídfő körüli bérházak felépítésére. Az érdeklődés nagy volt, egy évtized leforgása alatt négy saroktornyos, többszintes, impozáns épületegyüttes épült fel a híd négy sarkán. Ezek közül a Széki-palota volt az első, mely 1893-ban épült fel. Ezt követték sorban a Babos-palota, melyet 1900 körül fejeztek be, aztán az északi oldal eklektikus stílusú épületei, az Elián-palota és a Bénig-palota.

Az elsőként felépült Széki-palota mai Mihail Viteazul tér (egykori Széchenyi tér) északnyugati sarkán áll egy saroktelken, melyet az egykori Malom utca (ma G. Baritiu utca), a Dózsa György utca (ma Ferdinánd király utca) és a Szamos folyó határol. A palotát 1893-ban a kolozsvári Széki család egyik tagja, Széki Miklós építtette. A család egy régi gyógyszerészcsalád, fiúk a hagyományhoz híven gyógyszerészként dolgozott több városban, például Lausanne-ban, Baselben és Nizzában is. Kolozsvári letelepedése után megnyitotta a palota földszintjének délkeleti részében a Mátyás Király gyógyszertárat, melyet halála után fia, dr. Széki Tibor, gyógyszerész és egyetemi tanár vezette az első világháború utánig. Az első világháború után a gyógyszertárat többször is átnevezték. Volt a neve Kígyó, aztán az 1920-as és 1930-as években Apostol, az 1940-es évek első felében pedig Minerva néven működött. A helyiségeket ma is gyógyszertárként használják.

A Széki-palota terveit a budapesti építész, Pecz Samu készítette, aki a pesti és a stuttgarti Műegyetem hallgatója volt, tanulmányait a bécsi akadémián, Theofil Hansen tanítványaként fejezte be. Tanulmányai után hazatérve a budai Nagyboldogasszony-templom helyreállításán dolgozott Schulek Frigyessel, ezt követően Huszmann Alajos irodájában helyezkedett el 1880 és 1882 között. Tanári pályafutása kezdetén öt évig tanársegédkedett Schnehár Jánosnál és Steindl Imrénél, 1887-től már a Műegyetem egyik meghatározó tanáraként tartják számon. Építészete korába újszerűen hatott, vasszerkezetei forradalmi újításnak számítottak, ahogy a téglával burkolt, historizáló és neogótikus megjelenésű homlokzatai is.

A Széki-palota egy ötszintes (pince, fölszint, két emelet és padlástér)épület. A Malom utca felöli homlokzata kéttengelyes, a Szamos felől hattengelyes, főhomlokzata pedig alul kilenc, felül tizenegy tengelyre osztható. A főhomlokzat síkjából az épület két sarkán rizalitként előrelépő tornyok magasodnak, melyeket magasra nyúló, csúcsos sátortető fed, a sátortető előtt lépcsőzetes szárú, háromszög alakú kőoromzat látható. Az épületszárnyak fölött meredek nyeregtető magasodik, melyet apró, csúcsos kialakítású, a tető vonalából jócskán kiugratott padlásszellőzők törnek át. Az északkeleti sarokrizalitból kétemeletes zárterkély ugrik ki, sisakján az építtetőre utaló „Sz” monogrammal ellátott szélkakas áll. Az épület bejárata a főhomlokzat közepén nyílik, fölötte törpeilléres mellvéddel ellátott erkély található. A vízszintes tagolásról a magas, kőlapokkal borított lábazat, az övpárkányok, melyek közül a második emelet ablaki alatt húzódó övpárkány, könyöklőpárkány is egyben, valamit a koronázópárkány adja. Az emeleti részek homlokzatának falfelülete a tervezőre jellemző nyerstégla burkolatú. A sarokrizalitok sarkain amírozás látható, az épület nyílásai csúcsívesek és kereteléssel ellátottak.