ismertető

Kolozsvári Márton és György az 1300-as évek második felében alkotó szobrász testvérek voltak, apjuk festő volt Kolozsváron. Minden bizonnyal ők is a város szülöttei. Életükről szinte semmit nem tudunk, de annyi bizonyos, hogy 1360 és 1365 között királyszobrokat készítettek a váradi püspök megbízásából. Ezek a szobrok régen elpusztultak, de egy királyi rendelésre készült szobruk fennmaradt, ez a híres Szent-György szobor, amely ma Prágában látható. Ez a szobor is Váradon készült, 1373-ban, de, valószínűleg ajándékozás útján Csehországba, 1471-ben Prágába került, így megmenekült a törökök pusztításától.

            Az eredeti szobrot viaszveszejtéses technikával készítették, amit az ókor óta szinte nem is alkalmaztak ilyen méretű, életnagyságot közelítő szobrok esetén. Ennek a precíziós módszernek a nehézsége abban áll, hogy a szobrot, vagy legalábbis annak külső burkát először viaszból készítik el, nagyon aprólékosan, majd agyaggal gondosan bevonják úgy, hogy azon apró lyukakat hagynak. A melegítés során a megolvadó viasz kifolyik a lyukakon, és a helyére önti a mester az olvadt bronzot. Ezt az eljárást kisplasztikai tárgyaknál, érméknél használják, de a Kolozsvári testvérek nagy méretű szobraiknál is eredményesen alkalmazták. A technikai bravúr mellett a szobor esztétikailag is komoly értéket hordoz. A középkor sokszor merev, esetlen, élettelen, komoly ábrázolásmódjával szemben meglepő elevenséget, életszerűséget mutat. A nyergében félreforduló lovag a lovának lábára tekeredő sárkány torkába döf lándzsájával. Bár a Kolozsvári testvérek vélhetően olasz földön sajátították el szobrász tudásukat, és szobruk is itáliai hatásokat mutat, a lovag ruházatán, páncélzatán magyaros motívumok fedezhetőek föl és a nyereg is, amelyen ül, magyar típusú. A szobor alatti sziklás, lépcsőzetes talaj is olasz hatásokról árulkodik, és érdemes összevetni a Képes Krónika illusztrációin feltűnő talaj- és terepábrázolásokkal, a hasonlóság szembeötlő. A talapzaton még néhány gyíknak, kígyónak és növénynek is jutott hely.

            A prágai szobrot és alkotóit az 1880-as években fedezte föl a hazai művészettörténész szakma. Hamarosan fölmerült másolatainak felállításának ötlete Kolozsváron, illetve Budapesten. A millenniumi ünnepségek évében, 1896-ban Kolozsvár városa 1000 koronát szavazott meg a másolat elkészítésére. Az uralkodó néhány évvel később a városnak ajándékozta a prágai szobor gipszmásolatát. Haller Károly volt polgármester és Posta Béla régész kezdeményezésére valóban elkezdődtek a szobor elkészítésének munkálatai Róna József szobrászmester vezetésével. Az öntés a budapesti Hazai Műérczöntödében készült és 1903. október 19-én vette át Kolozsvár városa. A szobor talapzatát Lux Károly budapesti építész készítette. Az egyszerű kőtömb alapzat tetejére historizáló szegélyfaragás került. Alsó része kemény bánpataki szegélykövekből készült, míg felső része helyi, bács-toroki kőből. A szobrot 1904. szeptember 28-án ünnepélyes keretek között adták át, az akkor még Arany János nevét viselő téren. Pár évvel később a tér nevét is Szent György térre változtatták. 1959-ben azonban a tér átépítése miatt a szobrot elköltöztették és így került a farkas utcai református templom előtti kis térre, ahol ma is áll.

            A szobornak több másolata is van, egy a budai Halászbástya alatt, egy a Magyar Nemzeti Múzeumban, egy pedig Szegeden, ahová az első világháború után a kolozsvári egyetem költözött.