ismertető

1761-ben a bécsi udvar Adolf Buccow tábornokot nevezte ki Erdély katonai parancsnokává. A tábornok feladatául szabta, hogy szervezze meg Erdély határvidéki katonaságát, két román és két székely gyalogezred, valamint egy vegyes székely-román huszárezred felállításával. 1763-ban Buccow nagy erővel látott munkának. A román parasztsággal könnyen boldogult, mert számukra a katonáskodás a jobbágysorból való kitörés lehetőségét jelenthette. Ahol mégis vonakodtak, ott a tábornok kíméletlen kegyetlenséggel járt el, a zavargókat felköttette, sőt, kerékbe törette. A székelyek azonban még ezen intézkedések mellett sem álltak kötélnek, régi szabadságjogaikat követelték vissza. Buccow tevékenysége az erdélyi nemesség körében is indulatokat szült, a földbirtokosok nem akarták jobbágyaikat katonai szolgálatra elengedni. A helyzet annyira elmérgesedett, hogy Mária Terézia leváltotta tisztségéről a tábornokot és helyére a Hétéves háború hősét, a szegedi születésű Siskovics József bárót nevezte ki. A királynő 1764. október 8-án kiadott rendelete kötelezővé tette a határőrségbe történő beállást minden szabad székely számára és egyben kijelölte az utat Siskovics tábornok előtt. A csíki székelyek Beke István és Zöld Péter plébánosok vezetésével megtagadták a szolgálatot, és havasi erdőkbe húzódtak vissza. 1764. januárjára már a háromszékiek is csatlakoztak a bujdosókhoz, miközben a császári csapatok egyre szorosabbra vonták körülöttük a gyűrűt. Január 5-én a hidegtől és éhségtől szorongatott székelyek leereszkedtek a hegyekből és bevonultak Madéfalvára. Két nap múltán a falut körbezáró császári erők Caratto alezredes vezénylete alatt megtámadták a települést. Az ágyútűzben több száz székely esett el ellenállás nélkül. A mészárlásnak hivatalos adatok szerint 177 áldozata volt, valószínűbb azonban, hogy 200-nál többen vesztették életüket. A mészárlás után a székelyek vezetőit elfogták és bebörtönözték, a székelyeket pedig erőszakkal besorozták a császári hadseregbe. Az erőszakos sorozások elől a székelyek egy része kivándorolt a szomszédos, ekkor még török fennhatóság alatt álló Moldvába, az ott élő csángók közé. Ők lettek a bukovinai székelyek.

            A vérfürdőt követő napokban Madéfalván 45 háromszéki áldozatot temettek közös sírba, amin kopjafát, keresztet állítottak. A császári hatalom a székely büszkeség megtörésének emlékét látta a sírhalomban. Az 1800-as évek második felében további keresztek állítottak emléket a halott áldozatoknak. 1891-ben bizottság alakult egy méltó emlékmű megépítésére. 1892-ben a csíkszeredai származású Tamás József építészmérnök felajánlotta, hogy ingyen elkészíti az emlékmű terveit. Javaslatát és tevét egyaránt elfogadták, az emlékmű alapkövét 1898. május 10-én helyezték el, és az alkotást még abban az évben be is fejezték. A munkálatokat Szász István építész vezette, az emlékművet díszítő márványtáblát Sánta Nándor, a turulmadarat Köllő Miklós készítette el. Az emlékmű átadására azonban csak 1905. október 8-án került sor.

            Az íves elrendezésű emlékmű központi obeliszkjét két alacsony falszárny fogja közre. Az obeliszk tetején kőgömb, rajta kiterjesztett szárnyú turulmadár látható. Az emlékmű márványtábláján a felirat SICULICIDIUM, azaz székelygyilkosság, amely szó egyben kronogramma is, betűinek római számértékének összege 1764, a madéfalvi veszedelem éve.