ismertető

A marosvásárhelyi, Teleki Domonkos által épített palota telke már 1787-ben Teleki birtokában volt. Ezt levéltárban őrzött források tanúsítják. A telek előző tulajdonosa, akitől Teleki vásárolta, Gyulai Mihály csizmadia volt. Az épülete 1797-ben kezdték építeni, „U” alaprajzra, empire-be hajló barokk stílusban. Gróf Teleki Domonkos, Torda megye főispánja, külföldi utazásai során látottak alapján kisméretű palotának tervezte. Az építés „sok gondba, s költségbe is került", 1802-ben fejezték be, de az apróbb munkálatok valószínűleg a következő évig elhúzódtak, ugyanis az építkezés emléktábláján az 1803-as évszám olvasható.

Gróf Teleki Domonkos a Teleki család marossárpataki ágából származott, Teleki Lajos és Bethlen Kata fia. Katonai pályája, utazásai és főispáni tisztsége mellett a magyar irodalomtörténet is számon tartja, „Az emberi sorsnak változandósága...." című verses formájú önéletrajzi írása miatt.

            Az épület a későbbiekben gazdát váltott, egy időre a Görög család tulajdonába került, majd tőlük a Teleki család visszavásárolta. Érdekesség, hogy Bem József tábornok 1849-ben itt szállt meg, a forradalom után pedig Eperjesi József lovaskapitány, az első osztrák császári kerületi főbiztosa lakott itt. Az épületet 1935-től a református egyház birtokolja.

            A 20. században több alkalommal is nagyobb hangvételű műemléki beavatkozást hajtottak végre a Teleki Domonkos által építtetett házon. 1957-ben újjáépítették a két világháború között lebontott nyugati szárnyát. A nyugati szárny lebontása után, az udvari tornác faragott kőoszlopait a gernyeszegi kastélyba szállították és egészen az 1957-es újjáépítésig ott tárolták, majd onnan kerültek vissza eredeti helyükre. Eredetileg az épület kapujának két szélén a jelenlegi ablakok helyén, ajtók nyílta. Erről archív felvételek tanúskodnak. A palota keleti homlokzatához a nyolcvanas évekig egy alápincézett, a földszinten boltozott épületrész csatlakozott, mely a mai is látható épülethez hasonlóan héttengelyes volt, pincéje az épület teljes hosszában húzódott.

            Az épület főhomlokzata az egykori Kálvin térre néz. A homlokzat kétszintes és hat tengelyre oszlik, az épület „U” alaprajzon áll, magasra ácsolt nyeregtető fedi, melyet cseréppel borítottak. Főhomlokzatát a széleken és az ablaktengelyek között a földszinten kettős lizénák, az emeleti részt a széleken és a harmadik és negyedik, valamint ötödik és hatodik tengely között ión fejezettel ellátott dupla pilaszterek tagolják, íves fejlemezükön abakuszvirággal. A középtengelyben széles kosáríves kialakítású kapuzat vezet az épületbe, melyet egyszerű vakolt kerettel és vállpárkánnyal alakítottak ki. A kapuzat fölött erkély áll. A földszint ablakai kisebbek és egyszerűbbek, az emeleti ablakok viszont nagyobbak és díszesebbek, füleskerettel szegélyezték őket, melyekhez zárókő tartozik. A szinteket egyszerű kiképzésű övpárkány választja el egymástól, a homlokzatot gazdagon tagolt koronázópárkány zárja. A koronázópárkány fölött, a középtengelyben faragott kő posztamens látható, ezen helyezték el a széles párkánnyal szegélyezett latin feliratos emléktáblát. Az épület tetőzetét két kőkerettel ellátott ovális ablak töri át. Jelenleg a keleti és nyugati oldalhomlokzatot hattengelyesek, melyek kialakítása a műemléki helyreállítás eredménye.

            Kiemelten értékesnek számít a ház belső udvara, melyben füzérdíszes ion fejezettel ellátott kőoszlopok állnak, melyek a kolozsvári palotakialakítások divatjának marosvásárhelyi megjelenéséről tanúskodnak.