ismertető

A Marosvásárhelyen található Toldalagi-palotát gróf Toldalagi László, a Királyi Tábla ülnöke építtette. Az építkezés 1759-ben kezdődött, több periódusban zajlott, míg 1772-ben sikerült befejezni a hátsó szárny elkészítésével. Gróf Toldalagi László Luidor János (Jean Louis D’or) francia építészmester bízta meg a tervek elkészítésével, a kivitelezésben vicepallérként itt vett részt először a később nagy hírnévnek örvendő Schmidt Pál. A korabeli Erdély legfelkapottabb szobrásza, Schuchbauer Antal készítette a szobrokat és a faragott kő elemeket, a stukkók Romanus Lehr munkái. Az építkezésen számos mesterember vett részt, kiknek nevét a Toldalagi-család számadáskönyvei őrzik. Johannes Schmidt, Enyedi Márton lakatosok, Takács Lénárd, Hujber András asztalosok neve tűnik fel az iratok között, a kályhákat Céra János és Jámbor Sámuel rakta és segesvári üvegesek, Sendelyes István, Locz János keze munkáját dicsérte az üvegezés.

Az 1940-es években a palotában székelt az Erdélyi Bank Rt. A második világháború miatt nem sikerült elvégezni a tervezett átalakításokat, melynek köszönhetően a város egyik legfontosabb műemléke megtartotta eredeti megjelenését. A későbbiekben, 1960 és 1961 között helyreállítási munkálatokat végeztek a palotán, ekkor kerültek az épületbe a jelenleg is látható, historizáló stílusú kályhák, melyek egy része a kerelőszentpáli Haller kastélyból került Marosvásárhelyre, valamint a város Bernády tér 6. és a Jókai Mór utca 26. szám alatti épületekből hozták át őket.

Az épület az évek során számos funkciót töltött be. 1786-ban nyomda működött benne, melyet Kapsonczai Nyerges Ádám alapított, majd 1802-ben a Református Kollégiumnak adományozott. Az 1920-as években banki székhely, majd az 1960-as felújítás után beköltözött a Maros Megyei Múzeum történelmi részlege, 1984-től a történelmi részleg helyére a néprajzi részleget költöztették be, mely ma is a Toldalagi-palotában található.

Az épület a Rózsák tere 11. szám alatt áll, a főtér és a Színház tér sarkán, a ferencesek templomából megmaradt torony déli oldalán. Déli szomszédságában a Bányai-palota, neobarokk épülete magasodik. A palota négyzet alaprajzon áll, zárt belső udvarral rendelkezik, két bejárata van, melyek a főhomlokzatban és a hátsó részen nyílnak. Tetője cseréppel borított manzárdtető, melynek gerincén csillag és bádoggombok láthatók. Az északi szárnyának nyugati részén látható, beépített épületrész egy korábbi ház maradványa.

Az épület legértékesebb része a gazdagon díszített, hattengelyes főhomlokzat. A főhomlokzat két középső tengelyében nyílik a főbejárat, ami egy bélletes, vállkővel és zárókővel ellátott, kosárívben záródó kapuzat. A földszinti felület tengelyeit rusztikus lizénák választják el egymástól, ezek kivételével az összes többi elem a műemléki helyreállítás eredménye, melyet megelőzően a 20. század elején magas kirakatablakok sorakoztak a tengelyek mezőiben. A földszintet és az emeleti részt golyvázódó övpárkány választja el. Az emeleti homlokzatot, a kapuzat fölötti két tengelymező kivételével kompozit fejezettel ellátott pilaszterek határolják, a sarkokat sarokrusztika borítja. A pilaszterek között füleskerettel, látványos könyöklőpárkánnyal, stukkódíszes szemöldökkel és íves, domború köténymintázattal ellátott ablakok nyílnak. Az emeleti részt egyszerű övpárkány zárja, a tető fölött, a középső tengely vonalában íves oromzat magasodik, mely mellett a szélső két tengely középvonalában kisméretű, kiugratott, kőből faragott ovális szellőzőablak töri át, melyek oldalait drapériák szegélyezik, alul kagylódísz, felül turbános török fej látható. A belső udvaron három oldalról az épület emeleti szintjén bábos mellvéddel ellátott árkádos folyosó húzódik.