ismertető

Marosvásárhely első vára egy kisméretű erődítmény volt, mely a Somostető lábánál épített ferences templomot és kolostort övezte. A kis erődítmény a 15. századtól kezdve épült ki, Báthori István vajda (1479-1493) idejében. Erről az első építményről alig maradt fenn korabeli írásos emlék, de létezik egy 1487-es oklevél, mely a vár nyugati részén folyó patakot Vár Árokya-nak nevezte. Ez közvetett utalás a vár akkori létezésére.

A kutatások eredményire támaszkodva valószínűsíthető, hogy a várhoz öt tornyot építettek, a ma is látható várnál kisebb alapterületen állt, lényegében csak a ferences épületegyüttest övezte. Az 1960-ban zajlott régészeti kutatások feltárták az első tornyokat és kötőgátakat. A Báthory-bástya, a Kapubástya, a Szűcsök-bástyája és a Lakatosok-bástyája az előző vár része volt, ezeket beépítették az új épületbe. A Kapubástyát a 17. századi új Kapubástya lépcsőházaként használták, a későbbiekben viszont lebontották. A régi épület ötödik bástyája a ferences kolostor erődített kápolnája volt, a vár északkeleti sarkán, a templom mellett állt. A 17. századi új vár építésénél, az alapozáshoz felhasználták a tornyokat egykor összekötő, 60-70 centiméter széles falakat.

Az 1601 és 1602 között zajló hadakozás ráébresztette a várost arra, hogy nagyobb, erősebb várat kell felépíteni, mivel a ferences épületegyüttest védő erődítmény súlyosan megrongálódott és nem képes ellátni feladatát még ép állapotban sem. 1602-ben, a veszélyek megszűnése után a várat helyreállították, bővítették, megerősítették ideiglenesen, Borsos Tamás marosvásárhelyi főbíró vezetésével. Először a ferencesek épületeit erősítették meg. Befalazták a templom ablakait, a kolostorra felvonókaput és két bástyát építettek, a cellákat, melyek a reformáció miatt üresen álltak, a város lakosai számára rendezték be, ha védelmi célból a várba kényszerülnek menekülni. A bástyákat felújították, kijavították. A munkálatok nem hoztak eredményt, az erődítmény alapterülete ugyanakkora maradt és sérülékenységén sem tudtak lényegi javulást elérni.

Marosvásárhelynek hosszas huzavonába került, mire a fejedelemtől engedélyt kapott egy új, nagyobb, és az 1616-ban szabad királyi város rangot nyert település számára reprezentatívabb vár felépítésére. Az építkezés 1612. körül kezdődhetett és egészen a 17. század második feléig tartott. Ekkor épült fel a szabálytalan ötszög alakú, öt bástyával és nyugaton egy Kapubástyával erősített téglavár, melynek alapozásához Malomfalván bányászott köveket, a Marosból kitermelt folyami köveket, és a szentkirályi pálos kolostor romjaiból származó köveket is felhasználtak.

A munkát valószínűleg a leginkább támadott nyugati részen kezdték, ahol 1612-ben „kétszeres, földdel töltött palánkot és bástyákat" alakítottak ki, azaz kettős védőfalat emeltek. A Kapubástyát 1613-ban fejezték be, a Vargák-bástyáját 1620-ra építették fel és végül a szabók céhe felépíttette a Szabók-bástyáját a vár északnyugati sarkán 1638. és 1640. között. Az új vár kötőgátja követte a déli részen a 15. századi elődje vonalát. Itt is kettős fal húzódott a Szűcsök-bástyájáig, ami 1629-ben épült. A Szűcsök-bástyájától egyszerűbb fal húzódik a Kádárok-bástyájához, a délkeleti sarokig. A Mészárosok-bástyáját, melyet 1653-ban kezdtek építeni, de csak 1656-ra lett kész.

A krími tatárok 1658-as betörésekor az új vár már megfelelő védelmet nyújtott a lakosság számára. A céheket ekkor osztották be a különböző bástyák védelmére. II. Rákóczi Ferenc felkelésekor azonban sokkal nagyobb ostrommal kellett számolni. 1703-ban a kurucok három hónap ostrom után bevették a várat, a védők megadták magukat. Később átvették a labancok, majd az osztrák hadsereg vette használatba. 1755-ben a várparancsnok kisajátította a vár területén álló lakóházakat, ezek lebontásával, köveinek felhasználásával parancsnoki lakot építtetett a vár északi részén. A 19. század második felében a bástyák egy része gabonaraktárként funkcionált, más részek katonalakká alakultak.