ismertető

A török uralom alól 1692-ben visszafoglalt Nagyvárad első római katolikus templom a város Olaszi nevezetű részén, a Körös jobb partján állt. Ez egy Szent Brigittának szentelt kisméretű, egyszerű épület volt. A püspökség helyreállítása után sürgetővé vált egy reprezentatívabb jellegű templom felépítése, melynek elkészültéig az újvárosi részen álló Szent László plébániatemplom szolgált püspöki székesegyházként.

Az új templom építésének kezdeti szakaszáról eddig még nem sikerült hiteles dokumentumokat feltárni. Több közvetett forrás utal arra, hogy az építés 1717 és 1734 között kezdődhetett. Információk maradtak fenn arról, hogy 1723. január 10-én a káptalan a Szent Brigitta templomból átköltözött a városközpontban álló új templomba, 13-án pedig Csáky Imre püspök ünnepélyes keretek között vonult be a még építés alatt lévő székesegyházba. Ezekből következik, hogy az alapkőletételnek legkésőbb 1720-ban meg kellett történnie. A főbejárat fölött elhelyezett kronosztikonon az 1733-as év szerepel, mint befejező időpont, viszont elszámolási iratok maradtak fenn még az 1734-es évből is.

1732-re elkészült a szentély, a templomhajó építése viszont Csáky Imre püspök halála után is tartott, Okolcsányi János püspöksége alatt (1734-1736), aki elképzelhető, hogy a szentélyen változtatásokat eszközölt. Okolcsányi Jánost Csáky Miklós követte a püspöki poszton, az építkezések még az ő idejében is folytatódtak. Csáky Miklós nem volt megelégedve az építkezéssel, számos változtatást iktatott be és a szentély átalakítását is folytatta, melynek munkálatai 1741-ben értek véget. 1738-ban a káptalan engedélyével tornyot akart építtetni a templomhoz, ám a torony nem készült el a felkért tervező, Fortunati di Prati építész halála miatt. A templom harangjait egy kis harangtoronyban helyezték el. Zalkay Antal (1790-1800) ideje alatt mégis elkészült a templom tornya. A sekrestye 1739-ben már biztosan készen volt. A templom és a torony tervezőiről semmilyen adatot nem találtak mindezidáig, kilétük ismeretlen.

A templom nagyrészt megőrizte 18. században kialakított formáját, nagy átalakításokat nem végeztek rajta, csupán néhány kisebb javítást, állagmegőrzési célból. A berendezés a 18. és 19. századból való, az 1908-ban készült falképek Thury Gyula keze munkáját dicsérik. A templom négy boltszakaszból áll, térképzése egyhajós, szentélye egyenes záródású, melyet nyugati homlokzati torony határol, két délről illeszkedő sekrestyével. A templom külső homlokzatai nagyrészt provinciális elemekkel kiképzett, dísztelen falfelületek. A különféle építési periódusokra utal a torony a hajó a szentély és a sekrestye homlokzatainak eltérő tagolása. Jelenlegi, mozaikos felületű cementlemezekből álló lábazata utólagos kialakítás eredménye. A tornyot íves falazattal kapcsolták a hajó nyugati pilasztereihez, az övpárkánya fölött íves, attikaként folytatódó oromzatát díszurnás talapzat zárja. A torony homlokzatát egyszerű lizénák és pilaszterek tagolják. A templom főbejárata egyenes záródású kőkeretben nyílik, fölötte feliratos tábla látható.

A templom belső része a külső megjelenéssel ellentétben kimondottan díszes, mennyezetét dongaboltozat fedi. Érdekesség, hogy a templom szentélyében álló főoltár valószínűleg Nagyvárad legrégebbi oltára, a 18. század 30-as éveiben készülhetett. Az oltár teljesen különálló, fából készült márványutánzat, szélein kompozitfejezettel ellátott oszlopok, belül pillérek tartják a koronázópárkányt. Fölötte barokk stílusú ornamentika és felhők közé festett Istenszem látható. A Szent Lászlót ábrázoló 1863-as oltárkép Friedrich Silcher munkája.

A templom szentélye alatt dongaboltozatos kripta található. A templom homlokzatait magasan álló, zömök, félköríves záródású ablakok törik át, melyeket vakolatkerettel láttak el. A torony tető fölé emelkedő szintjén díszesebb, félköríves záródású, karcsú ablakok nyílnak, melyeket íves szemöldökpárkánnyal láttak el.