ismertető

Miután Sáromberke, a könyvtáralapító Teleki Sámuel (1739-1822) birtokközpontjává vált, kiemelt figyelemnek örvendett Teleki részéről. Jelentős alapítványokkal támogatta a város egyházát és oktatását. Korszerű épületeket emeltetett, valamint versenyképes járandóságokat juttatott a város egyházi személyeinek, így remélve, hogy a képzett lelkészeket könnyebb lesz Sáromberkére csábítani és marasztalni. Építtetett papi lakot, iskolát, megfelelő templomot. A parókia 1767 és 1768 között épült fel, kialakítása és komfortfokozata meghaladta a korabeli igényeket. Az új református templom építése szintén a város szellemi és vallási fellendülésének érdekében készült.

            Sáromberkén már Teleki Sámuel építkezései előtt is állt egy templom. A középkori építményt már a 15. századi források is említik, Szent Mihály templom néven. Tárgyi emlékként maradt fenn a templom feliratos nagyharangja, melynek nagy művészettörténeti jelentőségét a rajta látható nagy számú zarándokjelvény adja. A harangot feltehetően egy besztercei műhelyben készítették. Zarándokjelvényi a következők:Veronika kendőjét ábrázoló római, a három királyokat és Szent Orsolyát ábrázoló kölni, a Szent Servatiust ábrázoló maastrichti, a pápai jelvényeket ábrázoló római, valamint a Veronika kendőjét az apostolokkal ábrázoló újabb római zarándokjelvény. A középkori templom jelentőségéről, szerepéről nem maradtak írásos emlékek.

            A Szent Mihály templom helyén épült fel az új templom, melynek alapkőletétele 1784-ben zajlott, 1785-re már fedél alá hozták, de használható állapotba csak 1790 körül került. A kőművespallérral kötött szerződésből derült ki, hogy az épület tervrajzait a magyar klasszicista építészet egyik legjelentősebb alakja, Péchy Mihály (1755-1819) készítette. Péchy ekkoriban Szebenben tevékenykedett. Hírnevét a későbbiekben készített debreceni református Nagytemplom tervsorozata hozta meg. A kivitelezésben Johann Hoffmann német kőművespallér, és marosvásárhelyi mesterek, Györfi Mihály ácsmester, Müncher Vilmos asztalos és Borbély Miklós lakatos dolgoztak. A klasszicizáló, faragott kő kapuzat Kolozsváron készült. A templom stukkódíszítését, és a téglából emelt szószék elkészítését a kőműves, Johann Hoffmann vállalta, az eredeti, barokk stílusú toronysisakot Győrfi Mihály ács készítette el. A jelenlegi, sokkal egyszerűbb toronysisak a 19. század második felén végzett átalakítási munkálatok során került fel.

            A templom a beugró tornyos templomok közé tartozik, melyek lényege, hogy a templomtorony a templomhajó terébe vonva, a főhomlokzat közepe fölött magasodik, aljában az orgonakarzattal. Magyarországon Franz Anton Pilgram honosította meg ezt a templomtípust a 18. század elején. A szebeni református templom, mely a sáromberkivel szinte megegyező időben készült, szintén ilyen tér és tömegrendezés alapján épült.

            A sáromberki református templom a falu főutcájának keleti felén magasodik. Külső megjelenésében egyszerű, a református templomok hangulatát idéző épület kelet-nyugat i tájolású, keleti oldalán trapéz alakban záródik. A templomépület főhomlokzatát ion fejezettel ellátott pilaszterek tagolják. Középtengelye a torony vonalában kismértékben előreugrik, ezen a részen a pilaszterek megháromszorozódnak. Az oldalhomlokzatokat párkányfejezetes pilaszterpárok tagolják, ezek között nyílnak a félköríves ablakok, melyeket szalagkerettel és zárókővel alakítottak ki. A főbejárat a torony aljában nyílik, a templom legigényesebben kialakított részét képezi a bejárat kőkerete.

            1950-ben nagyobb átalakításokat végeztek a templomon, melynek eredménye a jelenleg is látható megjelenés, a jelenlegi szószék és a szószékkorona is ennek a kialakításnak eredménye. A padok még az eredeti 18. századi berendezés részei, melyeket fenyőfából készített Müncher Márton. Kialakításuk egyszerű, tökéletesen illeszkedik a templombelső református egyszerűségéhez.