ismertető

Sepsiszentgyörgy az egykori Háromszék és a mai Kovászna megye székhelye. Az egyik legkorábban városiasodott székelyföldi település, melynek virágzása a kitűnő fekvésének köszönhető, hiszen a középkori Erdély legfontosabb kereskedelmi útja mellett helyezkedik el. Első írásos említése 1332-ből való, a pápai tizedjegyzés iratai között található. A tizedjegyzékből kiderül, hogy Sepsiszentgyörgy Mihály nevű papja 15 régi banálist fizetett a tizedszedőknek. Az adat rávilágít, hogy a város már akkor igen rangos településnek számíthatott, mivel ekkora összeget csak a kiemelt fontosságú városok papjaitól szedtek be.

            A város egyetlen, ma is látható középkori emléke a vártemplom, mely a mai Kálvin tértől (egykori Ópiac) északra található, egy kiemelkedő teraszon állva. A templom eredetileg katolikus felekezeté volt, majd a gyülekezet a 16. század közepén lutheránus hitre tért. 1570 és 1622 között unitárius istentiszteleteknek adott otthont, ezt követően pedig református templommá lett.

            A jelenleg is látható épület helyén templom állt, mely 1332-ben már biztosan létezett, tehát a 14. század elején épülhetett. Erről az előző épületről kevés ismeret maradt fenn. A vártemplom északi és déli falának vakolata alól, a környék 14. századi falképeihez hasonlatos, festett szegélydíszek kerültek elő. További falkutatások talán bővebb információval szolgálnak majd az eredeti, 14. század eleji templomról, azonban jelenleg nem folyik ilyen jellegű kutatómunka. Ezt az első templomot 1547-ben, minden költséget magára vállalva, Daczó Pál patrónus építtette át az egyhajós, hálóboltozatos teremtemplom mintájára, mely a korabeli ferences építészet újdonságának számított. Ahogy a leletek is mutatják, ekkor nem bontották le az előző templom egészét, hanem az északi és déli fal egy részét megtartották, beépítették a jelenlegi épületbe. Az építtető személye és az építés ideje a tatárjárás utáni esperesi levelekből derül ki. Egészen pontosan az 1658-as és az 1661-es kéregető levél tartalmazza ezeket az információkat. A levél az épület állapotáról is beszámol: „...ne hadják nyakokba szakadni ez szép templomot, mely is belől egészen bolthajtásos, kívül cserepes; de már a boltok egy darabja a kőkar felett beszakadott, az cserepezése lehullott, meglyukadozott, szarufái és koszorúfái rothadoznak, szakadoznak..." A tatárjárás hatalmas károkat okozott Sepsiszentgyörgyön is. A komoly védművek ellenére a templom jelentősen megsérült és a lakosság száma megcsappant.

            A templomot a 17. században felújították, ám sajnos erről nem sok információ került elő. A hajó északi falán több évszámtöredék látható, melyek közül teljesen csak az 1687-es dátumot lehet határozottan kiolvasni. A keleti falon, az orgonakarzat mögötti részen pedig számos felismerhetetlen szövegtöredék látható, melyeket komoly vizsgálatnak kellene alávetni ahhoz, hogy valamicske információhoz jussunk. Az épület több földrengést élt meg, de mindig sikerült helyreállítani. A legkomolyabb földrengéskár az 1728-as és az 1738-as földmozgásokkor következett be, melyek után nagy hangvételű újjáépítést hajtottak végre rajta, szerencsére az eredeti stílus maradéktalan megtartásával. Az egyház 1786-ban lebontatta az 1738-ban megsérült várfal középső részét, melynek köveiből felépítették a mai kántori lakot. A jelenlegi kántori ház II. József idején német iskolaként működött.

            1802-ben ismét nagy földrengés rázta meg a vidéket, melynek következtében a templom 1761-ben újjáépült tornya ledőlt és a hajó boltozata beomlott. A megmaradt várfalakat is súlyos károk érték. Az ezt követő javítás 1805-ig tartott. A hajó boltozatát ekkor nem építették újjá, síkmennyezettel pótolták, melyről a diadalív fölötti felirat tanúskodik.

            Az 1829-ben épült új toronyban jelenleg négy harang lakik. 1894-ben ismét nagy javítások történtek, valamint orgonakarzatot emeltek az új orgonának, melyet a pécsi orgonakészítő mester, Angster József készített el. A karzat sokat elvett az templombelső eredeti, gótikus hangulatából és építészeti szempontból is sérült.