ismertető

A Szamosújvárra a 17. században betelpült örmények eleinte a szamosújvári erődítmény, azaz vár mellett lévő Gerla nevű falu templomában tartották istentiszteleteiket, majd felépült a püspöki kápolna. A kápolnát Oxendius Verselescu (1654 – 1715) aladiai püspök, az erdélyben élő örmény felekezet vikáriusa építtette, a jelenlegi főpiachoz közeli telken. Ezt a kisebb méretű épületet a Szentháromság-templom építésekor lebontották. A püspöki kápolnáról annyit lehet még tudni, hogy az 1731-es vizitácókor három oltára volt. A főoltáron Mária mennybemenetelét ábrázoló oltárkép állt, az északi mellékoltár Krisztus születését ábrázolta, a déli mellékoltáron pedig a czestochowai Fekete Madonna másolata volt látható. A kis kápolna egy idő után sem nem volt elég nagy méretű a felekezet számára, sem nem volt eléggé reprezentatív jellegű, ezért eltervezték egy nagyobb, látványosabb templom felépítését.

            A Szentháromság-templom felépítése 1748-ban kezdődött és végső méreteihez képest elmondható, hogy gyorsan haladt. Az első misét 1759-ben tartották meg a falai között. A templom tervezőjének kiléte mindeddig ismeretelen, egyetlen fennmaradt forrásban sem említik a nevét, és rá utaló adatok sem ismeretesek. A formai megoldásokat vizsgálva azonban arra lehet következtetni, hogy nem a korabeli erdélyi mesterek közül került ki a templom tervezője, hanem inkább az osztrák barokk építészet egyik alakja lehetett. Az építkezés az 1759 után hosszú ideig szünetelt, egészen 1773-ig nem található semmi építkezésre való utalás. Az 1773-as említésben már renoválásról van szó, tehát ez sem az építkezés folytatásának dátuma, hanem a már álló épület romlásának javítása. A templom tetőszerkezete szorult javításra, mely feladatra a híres ácsmestert, Überlacher Antalt kérte fel a szamosújvári tanács. 1780-ban ismét az építkezés kerül előtérbe, ám egy toronyjavítási megtekintéssel kezdődik, mikoris 1780-ban, a torony javításának ügyében a városba utazik Mráz mérnők, akinek szeme láttára omlik össze a javítani kívánt építmény.

            A második építési szakasz a templomtorony döbbenetes összeomlása után két évvel, 1782-ben kezdődött meg, de ez is inkább csak javítási munkálatokat takart. Ezeket a munkálatokat Überlacher Antel ácsmester és Bringer János építőmester kivitelezett. Egy évvel később szerződtették Ribéri Xavér Ferenc építőmestert az újabb restaurálások vezetésére. Azt nem lehet tudni, hogy pontosan milyen épíkezéseket végeztek ekkoriban a templomon, mert egy 1788-as nagy villámcsapás újabb, hatalmas károkat okozott az épületen, melyeket ismét helyre kellett állítani. 1792-ben a város Jung József, pesti építészt szerződtette le a végleges javítások és az építkezés befejezésének kivitelezésére. Jung József munkája nagyban hozzájárult a templom mai megjelenésének kialakulásához. Az öttengelyes, kissé klasszicistába hajló főhomlokzat az ő nevéhez fűzhető. A mai homlokzat a régi, hajlított alaprajzú, feltehetően egy toronnyal készült, barokk stílusú homlokfal bevonásával készült el. Ezen kívül Jung József tervei alapján valósult meg a keleti részen magasodó kis huszártorony, és az 1796-ban befejezett kripta is. A belső terek kialakítása is nagyban az ő munkáját dícséri, ugyanis lebontatta a templom teljes boltozatát, még a sekrestye és az északi mellékkápolna fedelét is, és megmagasíttatta az oldalfalakat. A homlokzat ajtó és ablakkeretei szintén Jung tervezései.

            A torony 1793-ban megint összeomlott, mert nem volt megfelelően lealapozva. A következő két évben ismét megakadt az építkezés, csak 1796-ban láttak neki újra. Ez, a már harmadiknak mondható szakasz 1798-ig tartott. A Jung Józseffel kötött szerződés értelmében az építésznek 32 000 forintért kellett befejeznie a templom építését, de mire az elkészült, az összeg 10 062 forinttal meghaladta a tervezett kiadást. A város és Jung között vita alakult ki, mivel az összeg jóval meghaladta azserződésben szereplő ősszeget, ám a szerződés költségvetése nem a valós árviszonyokat vette alapul, mikor meghatározta a 32 000 forintos végösszeget. Az építész 1798-ban abbahagyta a munkát, a város pedig beperelte a felvállalt kötelességek nem teljesítéséért. Jung ezzel szemben 27 203 forintot követelt. A per tíz évig húzódott, Jung József 1808-as halála vetett neki véget. Mindeközben újabb villámcsapás érte a templom tornyát 1800-ban, így a felszentelésre 1802-ig várni kellett. 1804-ben újabb villám csapott a toronyba, ennek következtében a nagyharangja eltört.

            A templom belső berendezése igen látványos, számos eredeti darabot őriz. A ma látható belső kifestés 1930-ban készült, mikor ismét nagyobb restaurálást végeztek az épületen. A látványos falfestményeket szintén ekkor készítette Herceg Ferenc festő.