ismertető

A Székelytámad vár legkorábbi írásos említése 1492-ből maradt fenn, mikor is Ecsedi Báthory István, Erdély akkori vajdája több felhívást is intéz a szebeni bíróhoz, hogy a vár építéséhez és felszereléséhez ácsokat, fegyvereket küldjön. A székelyek nem tűrték, hogy földjükön más hatalom várat építsem, ezért panaszlevélben fordultak II. Ulászló királyhoz (1490-1516), aki a vajdát eltávolította az általa elkövetett jogsértés miatt. A király minden bizonnyal a vár építését is beszüntette, ám ekkora már egy részen készen lehetett. Régészeti kutatások során valószínűleg ebből az építkezésből származó, ívelt falszakaszra bukkantak a jelenlegi Hajdú-bástya északi oldalán. Ez a lelet könnyen lehet, hogy a 15. századi, Báthory-féle vár egyetlen kézzel fogható emléke. Ezen kívül a jelenlegi vár alaprajzi elrendezése is valószínűleg a Báthory által építeni tervezett vár alaprajzi elrendezésén alapul. Az 1493 és 1561 közötti időkben a félkész vár nem töltött be semmiféle meghatározó funkciót, területén a 15. század végén domonkos kolostort létesítettek.

            Az újkori vár építése, a székely felkelést követő megtorlásként 1562-ben kezdődött. A várral János Zsigmondnak az volt a célja, hogy a vár kapitánya segítségével innen ellenőrizhesse az Udvarhelyszéki székelyeket. Ugyanebben az évben építettet egy várhegyi várat is, ugyanezen céllal, mely ma Lécfalvához tartozik. 1599-ben a székelyek, Mihály vajda vezénylete alatt megrongálták mindkét várat. Szabadságjogaikat akarták visszaszerezni és ennek elvételének legfőbb jelképe e két építmény volt. A várak helyrehozására 1600-ban parancsot adtak ki, ám a székelyudvarhelyi vár javítására csak Bethlen Gábor fejedelem (1613-1629) idején került sor. A fejedelem, az udvarhelyszéki főkirálybírónak, Kornis Ferencnek zálogosította el a várat 1621-ben. Kornis előzőleg vállalta a vár helyreállítását, melynek érdekében már 1620-ban felmérték az erődítmény állapotát, hogy pontosan meghatározhassák a szükséges munkálatokat. Írásos emlék marad fenn a felméréskori állapotokról. Kiderül például, hogy számos helyiség boltozata beomlott, a tetőszerkezet használhatatlan volt, teljes cseréjére volt szükség. A kincstár, Kornis Ferenc 1625-ben bekövetkezett halála után visszaváltotta a várat. Ezt követően újabb elzálogosítása 1657-ben történt, mikor II. Rákóczi György 5600 forintért zálogosította el Kemény Boldizsárnénak, Bornemissza Zsuzsannának. Később ismét a fiskus tulajdona, majd a Bornemissza és a Gyulai családoké, végül pedig 1825-ben a Kornis családtól vásárolta meg a város.

            A Rákóczi szabadságharc alatt Pekri Lőrinc parancsára lerombolták a vár nagy részét, mely a 19. század végéig romos állapotban maradt. 1889 és 1890 között a belső vár helyén felépítették a mai Eötvös József Mezőgazdasági Iskolaközpontot. A vár védőövén is jelentős javításokat hajtottak végre ugyanekkor.

            Újabb kutatások alapján feltételezik, hogy a várat a római castruma helyén építették fel. Ennek falai a védőárok vonalában lehettek, így azokat az árok kiásásakor távolíthatták el. A középkorban ugyanezt a helyszínt választották egy Árpád-kori királyi kúria és a domonkos rend kolostorának építésére is. A kolostor együttes épülete a 19. század második feléig fennmaradt, igaz jelentősen átépítve.

            Az egykori várból csupán a nagyjából négyzet alaprajzú védőöv maradt fenn a maga 105x120 méteres falaival, sarkain pedig romosan egy-egy bástya vagy ágyútorony. A falak folyami kőből épültek, a bástyák és tornyok csúcsait kváderekkel hangsúlyozták. A terep szintkülönbségei egykori védőárok létezésére utalnak. A vár falait délkeleten és északnyugaton házak, nagyrészt gazdasági épületek takarják. A keskeny főbejárat délnyugaton nyílt a Bánffy-bástyának nevezett sarok és a mellette lévő, henger alaprajzú torony között. Két kapuból állt, ezeket emelőhídon lehetett megközelíteni. A délnyugati kötőgát mögött védőállásokat alakítottak ki, minden bizonnyal a vár védelmének céljából. Ezeket korabeli ábrázolásokon könnyen fel lehet ismerni.