ismertető

Zilah kevés műemléképülete közül talán az egykori Vigadó épülete a legfontosabb, melyet ma már Transzilvánia néven ismernek. Az épület történetéről nagyon keveset sikerült kideríteni, nagyon kevés rá vonatkozó irodalom létezik. Annyi azonban kiderült az írásos emlékekből, hogy a kivitelezője egy építési vállalkozó, Orbán Károly volt, és az építés összköltsége 337 496 koronára rúgott. Csupán feltételezés, hogy a jelenlegi épület helyén egykor a Wesselényi család zilahi rezidenciája állt. A feltételezés egyik alapja a Transzilvánia épületének déli szárnyában látható, földszinti, klasszicista stílusú árkádsor és oszlopos tornác, mely valamikor a 18. század vége felé készülhetett. A régi épületek bővítését 1894-ben tervezték el, a jelenleg is látható, egykori Vigadó ezt követően, 1895 és 1899 között épült fel. A Vigadónak kulturális és reprezentatív funkciót szántak. A más városokban lévő Vigadókhoz hasonlóan bálokat, előadásokat, kiállításokat, politikai eseményeket szerveztek, valamint szálloda, étterem, boltok és műhelyek is működtek falai között. Az átkeresztelt Vigadóban mára csupán boltok, irodák találhatók, kulturális funkcióját teljes mértékben elveszítette. Az épület a nem megfelelő karbantartás miatt egyre rosszabb állapotban van. Keleti szárnyát helyreállították és a fő épületszárny javításán is dolgoznak.

A Transzilvánia épülete Zilah főterének déli során, az egykori Nagy utca (ma Dózsa György utca) sarkán áll. A főhomlokzata a főtérre néz. Az épület alaprajza igencsak bonyolult, mivel számos átépítést és bővítést hajtottak végre rajta az évek során. Alapvetően három szárny alkotja az egykori Vigadót. Középen emelkedik a főszárny, mellette kétoldalt, szimmetrikusan húzódik a két oldalszárny. A nyugati oldalszárnyhoz két régebbi rész is csatlakozik, melyek közül az egyik a Nagy utcával párhuzamosan fut, a másik, a hosszabbik, a nyugati szárnnyal párhuzamos. Ezek így együtt egy belső udvar körül állnak. Az oldalszárnyak végén sarokrizalitokat alakítottak ki. A főszárny tetőéle a mellékszárnyak tetőélére merőleges. A fő szárny magassága három szintet feltételezne, ám tulajdonképpen csupán kétszintes, mivel a földszint fölött az első emelet egy nagy belmagasságú előadóterem. Az épület mellékszárnyai szintén kétszintesek, magasságuk is csupán kétszintnyi. A Transzilvánia épülete szinte teljes alapterületén alápincézett.

Az épület reprezentatív, mutatós főhomlokzata öttengelyes, földszintjén két hatalmas kirakat látható. Mindegyik tengely emeleti részén félkörívesen záródó ablakok nyílnak, a második emeleti részen pedig ellipszis alakú ablakokat alakítottak kis, a félköríves nagy ablakok vonalában. A főhomlokzatot attika zárja le. Az épület mellékhomlokzatai jóval visszafogottabbak, leglátványosabb elemük a sarokrizalit. A rizalitok földszinti ablaki félköríves záródásúak, emeleti ablakaik pedig egyenesen záródó ablakok. A mellékszárnyak rizalitok közötti részének középtengelyeiben szegmensíves kapukat alakítottak ki. A főhomlokzatot eklektikus stílusban vakolatpárkány, gazdagon profilozott koronázópárkány díszíti, valamint a nyílásokat vakolatkerettel övezték, melyek nővényi és állatmintás motívumokkal díszítettek. A földszinti rész falfelülete vakolatsávos. A keleti szárny középtengelyében, a kapu fölött fém mellvédes, konzolokkal alátámasztott, mutatós erkély áll. Az erkély a nyugati homlokzaton is megismétlődött, de az 1940-es években készült felvételeken már nem látható.

Az egyre romló épületen végzett munkálatok során, igénytelen módon az értékes, szépen megmunkált ablakkereteket ócska, műanyag másolatokkal pótolták, így sikerült sokat rontani az egykori Vigadó összképén.