ismertető

Az ötlet, hogy Zilah városában szobrot állítsanak Wesselényi Miklósnak, a Pungur Gyula polgári fiúiskola, 19. század végi tanárainak nevéhez köthető. Az említett tanárok az 1891. október 2-án tartott Szilágy vármegyei Tanító Testület gyűlésén terjesztették fel az erről szóló indítványt. Ezt követően október 19-én, a vármegye közgyűlésén szoborbizottság megalakulásáról hoztak határozatot, a kezdeményezés anyagi támogatását is megszavazták, és kitűzték a szobor átadásának időpontját is. Ez az időpont a millenniumi ünnepséges idejére esett. Az alispánt, Szikszai Lajost választották a szoborbizottság élére, a tagok pedig Zilah, Szilágysomlyó és a környező falvak értelmiségéből, birtokosaiból és polgáraiból kerültek ki. A szoborállítás nagy népszerűségnek örvendett, hatalmas támogatást élvezett. Rengeteg adományt sikerült összegyűjteni: az első adakozó Versec volt, 1891-ben, majd 1000 forintot adományozott Budapest, a vármegye 17 648 koronát, és országos gyűjtésből 19 099 korona gyűlt össze. Az így összeszedett összeget Zilah városa gyűjtésekkel, valamint a zilahi dalkör hangversenysorozatából befolyó összeggel egészítette ki. 1902-ig a szoborra szánt pénzösszeg meghaladta az 50 000 koronát.

1894. szeptember 2-án tartott ülésén a szoborbizottság megszabta a szobor állításának feltételeit. A feltételek szerint a szobornak el kell készülnie 1986. május 1-ig, és az összeg, melyet erre fordíthatnak, nem haladhatja meg a 40 000 koronát. A kiírt pályázatra a bizottság meghívott négy budapesti szobrászművészt, Szécsi Antalt, Senyei Károlyt, Bezerédi Gyulát, valamint Holló Barnabást. A pályázat kéthónapos határidővel került kiírásra, ám a határidő leteltével a meghívott négy szobrász közül csupán ketten, Bezerédi Gyula és Holló Barnabás jelentkeztek. A két szobrász terveit, melyek szónoki pózban ábrázolták Wesselényit, ráadásul túlméretezett szoborról szóltak, a szoborbizottság elutasította. A kudarc után a bizottság úgy döntött, hogy Fadrusz Jánost kérik fel a Wesselényi-szobor terveinek elkészítésére. Fadrusz elvállalta a feladatot, 1869 elején járt először Zilahon, majd ugyanezen év augusztus 1-jén a vármegyeháza dísztermében már be is mutatta a szobormintát. A bizottság elfogadta a tervet, november 29-én megkötötték a szerződést Fadrusszal. A szerződésben rögzítették azt is, hogy Fadrusz János a minta másfélszeresét bronzba önti 1897. július 1-re. A szobrász 1897. őszéra készült el a gipszmintával, melyet a Beschorner cég budapesti öntödéjébe szállítottak. Végül az öntvény csak az 1899-es év végére lett kész. A cég udvaráról 1901-ben szállították el és helyezték el a zilahi vármegyeházában.

Wesselényi szobrát az akkori főtérre, a Kossuth térre tervezték, mely akkor még igen rendezetlen állapotban volt. A térrendezés a szoborállítási munkálatokkal egyidőben kezdődött és folyt. A téren álló reprezentatív épületek is a 19. század végén épültek fel, ekkor készültek az artézi kutak, az aszfaltozott út és a járdák. Fadrusz, Somogyi Endrének, barátjának írt levelében arról tesz említést, hogy a szobor környezetét is megtervezi: „Az a tér igen nagy, egész szokatlan olyan kis városkában. De puszta, kopár, mint egy sivatag. Ez a szobor, ennek a környéke legyen egy kis sziget benne. Ezzel a céllal terveztem hozzá a tervszerű emelvényt. (...) Mint mondám, egy kis sziget lesz a sivatagban, egy nyugalmas pont a vásári zajban. Kicsi park, apró fákkal, tujákkal, virágos ágacskákkal, padokkal...” Tehát, hogy a szobor körüli részeket és a szecessziós kerítést is ő tervezte. A kerítés és a lámpák elkészítésére Fadrusz Marton Lajos, pozsonyi műlakatost kérte fel. A szobrot egy artézi kút helyén állították fel. Az avatás, nagy ünnepség keretein belül, 1902. szeptember 18-án történt. Az eseményen jelen volt a szobor ihletőjének fia, báró Wesselényi Miklós főispán, az erdélyi arisztokrácia képviselői, valamint államtitkárok és ifjabb Daniel Gábor, a képviselőház alelnöke. A műemlék ezt követően 33 évg zavartalanul állt,1935-ben lerombolták, majd 1942-ben ismét felállították.