ismertető

           Arad Városházát 1874 és 1876 között építették, de csak a 200 fő befogadására alkalmas Díszterem elkészülte után, 1877-ben adták át. A 4320 négyzetméteres terület, melyen áll, a Sóhivatalé volt, a pajta előtt egy Nepomuki Szent János tiszteletére állított szoborral. Mögötte az ötvenes években még kacsára vadásztak, ma ez a rész is beépült. Átadásakor 90 termében 167 közhivatalnok dolgozott.

            Az épület négyzetes alaprajzú, fő homlokzata Arad főterére és fő utcájára néz. Alapvetően kétszintes, a középső tengely fölött toronnyal. Van belső udvara, fő homlokzata szimmetrikus, 2-6-3-6-2 tengelyes elosztású. Középső, hármas tengelye rizalitként kialakítva, tetején magas, karcsú toronnyal, neoreneszánsz stíluselemeivel az épület legjellegzetesebb része.

            Stílusát tekintve eklektikusnak mondható, sőt, az aradi eklektikus építészet egyik legjelentősebb épülete. A főhomlokzaton historizáló díszítő és tagolóelemek láthatók, a már említett középső tengely neoreneszánsz elemeket hord magán.

            Külső megjelenésében is impozáns és megragadó látvány. A középső részének alsó szintjén három, félköríves boltozatú árkádon keresztül lehet a bejárathoz jutni. Az első emeleti rész hasonló, félköríves árkádos erkély. Az árkádok pilaszterei a földszinten díszesebbek, az emeleti részen egyszerűbb kialakításúak. Az első emelet fölött övpárkány húzódik, fölötte magasodik a páros ablakokkal ellátott második emeleti szint. A tengelyeket egyszerű ion fejezetű oszlopok választják el egymástól. A rizalit tetején háromszög alakú oromzat látható, benne Arad címerével. Mindezek fölött áll a Városháza 54 méteres tornya, melyen alul armírozás szerű vakolatdísz látható, ablakai háromszög oromzattal vannak ellátva. A torony kétszintes, a szinteket konzolokkal alátámasztott párkány választja el. A torony mind a négy oldalán voltak órák, melyek Svájcból származtak és száz éven keresztül jelezték a félórák elteltét is hangos kongatással. A torony felső szintjét ion oszlopokkal tagolt, körüljárható galéria alkotja, ezen pihen a legfelső szint, mely a többihez képest némileg visszalépcsőzött, félkörös záródású ablakok törik át. Az egészet egy gúla alakú bádogozott toronysisak zárja le.

            A középső rizalit két oldalán lévő 6-6 tengelyes, szimmetrikus, egyszerűen tagolt, sávozott falfelületű, szintenként hat ablakkal ellátott rész látható. Az épület két szintjét ezeken a részeken, többszörösen tagolt, ám egyszerű párkányzat választja el egymástól. A földszint ablakai kevésbé díszesek, záródásuk félköríves, az emeleti ablakok egyenes záródásúak, párkányfejezetes pilaszterek veszik őket közre, melyek háromszög alakú timpanonban végződnek.

            Az épület két sarkát ismét rizalitkén kidomborodó részek alkotják. Ezek is szimmetrikusak, ablakaik is követik az eddigi példát. A földszinten félkörös záródású párosablak, az emeleti részen egyenes záródású ablak található, a szint többi ablakához hasonlóan, pilaszterrel. A sarokrizalitok falfelülete is sávozott mindkét szinten. A koronázópárkányát erős konzolok támasztják alá.

            Az épület minden sarkán egyforma, minden részletükben megegyező rizalitokat alakítottak ki. A két oldalsó homlokzat szintén egymás tökéletes mása. A két sarokrizalit között mindkét oldalon 15 tengely található, a földszint ablakai félkörös záródásúak a falfelület sávozott. Az oldalhomlokzatok közepén mindkét oldalon félkörös záródású kapu nyílik. A második emeleten egyenes záródásúak az ablakok, ahogy minden más oldalon is. A főpárkány fölött mellvéd húzódik.

            Az épület hátsó homlokzata nem egybefüggő, közepén nyitott, melyet kapuval védenek. A kapu két oldalán négy-négy tengely áll, a falfelület, az ablakok záródása és a díszítés mindenben megegyezik a többi falfelülettel.

            Az épület belseje szintén díszes, eklektikus stílusa az átalakítások során sokat szelídült, az előcsarnok ablakait Sever Frentiu képzőművész munkáira cserélték, melyek színesek, jelzik az időt és az évszakok változását.